Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „Tavasz ide, tavasz át…”

De a Keszthelyi-dologra visszatérve:

A nincs - kincs; ha van.

(Könnyek nyoma itt az eredeti kéziratpapíron, az ám.)

Anna nagymami az ostromban halt meg. Feljött a Duna (talajvíz). Tüdőgyulladás. Apámék temették el, ezerszer megírtam, itt a közelben. Mindegy. Nem járok családom urnájához Óbudán. Feleségem, feleségem mamája teszi ezt helyettem.

Lassan a madaraink sírjához se járok ki a Tabánban. Fenyeget valami azzal, titkon, hogy nem akarok új madarat? Nem érzelmeskedés az oka, hogy Totyit, annyira szerettem. Több, mint szerettem. Valami olyan életem volt vele, hogy az se volt az én életem, de az se volt, hogy valaki-valami másnak az élete lenne rám erőltetve, abba keverednék csak bele.

Az utazás azért nem megy, mert nagyon valaki másnak az élete lenne. Pedig hogy szerettem csak annyit is, hogy Bécsben, a Südbahnhofon megveszem a reggeli lapokat (kutyagumit se érnek). Iszom kis bort az ismerős büfében, esetleg virslizek (a végét annak is kiköptem mindig, amit lehet, kiköpöm a jó részét, hagyom az alját), mégis jó volt. A vonat nem. Mi közöm ezekhez az emberekhez? Halottaimhoz se járok ki, holott az az én életemnek is lehetne képzelhető. De ezek más életek. Hagyjanak békén.

Nem csúnyaság ez a részemről, remélem. Annyi tízezer oldal fordítással, annyi kiadóval, újsággal igyekeztem örökké mások dolgában, mások „szerint". Örülök, ha pl. ma délután is itthon maradok, bár még korán van, s ez mindjárt kész. De - annyiszor megírtam - ha kilépek a kapun, már kafkaian borzadok, hogyan fogok én hazajönni. Tehát én az irodalmat komolyan is vettem, életre komolyan. Erre rá is mentem a szó bizonyos értelmében. Remélem, ahogy az amerikai lovaglás szereti: make all. A magam életéhez képest (nem másokéhoz!!) végig vezetve valahogy „hazaérek" (come home, élen végezni). Volnának még aforizmák, de hagyom a rizsmát.

Kis karizma-karima vers, pótlás mégis*.

*„Hogy nagyon el ne komolyodjunk!"

Pohár karizmája, kalap karizmája, lé csordul belőle, eső hullik rája.

Innen: visszafogottságom, sötétedik.

Karimája forog, napok félre-szelik.

84