Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „Tavasz ide, tavasz át…”
regényecskéből láttam. Transzponáltam. Goethéhez képest, írtam a minap, még Rilke, főleg Kafka - szegény, hogy humoristának nézték soká -, Musil, Doderer is humorista volt, Goethe mindent halálkomolyan mondott. Az undokságig. A röhejig. Ebben az egyben goethei vagyok én is. Ha komolyan mondom, hát komolyan is gondoltam. írás - igen (kevés vallomással bár, már), szereplés nem. Nincs ebben semmi él. Ha nincs életem, írtam versesen, lehet még valakim, lehet még valamim, valaki-valami másnak az élete, pótlásul. (Magad vagy. Madaraitok is már csak: mintha álmodtátok volna őket, mondogatjátok idehaza. A múltkor, egy álmomban, egyikük beszélt is. De nem ez a lényeges. Alom volt az élet.) Valaki-valami másnak az életét élni. Na ne. Ezek után? No, ez olyan drámaian hangzott, holott csak apró szösszeneteket szeretnék összeszedni. Itt ez az Arany János és Illyés Gyula nyomán (stíl!) írt versike, hosz- szan vacakoltam rajta, kivételesen nagyot sétálva Budán. A „hó" - a tavalyi hó Villontól etc. Hava, java, tavalya: nyavalya! Tavasz ide, tavasz át hogy a Kaszás a faszát...! Ha (Arany kipontozta volna? nem biztos) kipontoznám: hogy a Kaszás a f...át.J lenne, kicsit túl modernista, formalista, futurista, szállodaszofista, hotelbordelista lenne nekem. Nem? (A „nyavalya" az Illyés, a másik az Arany.) A továbbiakban prózai szöszik jönnek csak. (Semmi célzás!) (De tényleg. Nem szoktam célozgatni. Fura, ilyenre megáld anyagokkal pl. egy Joe Bitofabanter, rám hagyván emlékezéseit.) * Azt hittem, van (lesz) életem. Szinte, kötelezőkön túl, költekezések nélkül élünk. (A rezsi, meg kutyánkkal és utolsó madárkánkkal a minimum.) Hittem én. Ezt. így. És hogy 2005 lesz az. (Évek! Illik sorozatom tőrmellékei közé a vonzat.) Nem lett. Kezdődött egy jóízű kiadói kiszúrással. Valahogy rendezzük, rendeztük. Folytatódott a honoráriumhalogatásokkal. Tovább folytatódott utolsó madárkánk, Totyi teljesen meglepő, viszonylag fiatalon bekövetkezett halálával. 79
