Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben

új parancsával: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13,34-35). Talán nem bántó, ha úgy fogalmazok, hogy ő kell legyen az „etalon" követői számára. Hogyan viselkedne abban az adott helyzetben Jézus, és mit tesz az ember? A kettő közötti különbség a bűn, s minél nagyobb a különbség, annál súlyosabb a bűn. Végignézve a történelmet igazán nem mondhatom, hogy ezt megelőzően jobbak vagy tökéletesebbek voltak az emberek. Azonban adott volt egy cél, amire törekedtek. Megfogalmazódott az Istenarcban. Döbbenetes élményem Nikosz Kazantzakisz Akinek meg kell halnia című regénye. A főhőst, Manolioszt, a fiatal pásztorfiút a következő évi passiójáték főszereplőjének jelölik ki. Néhány társával, az apostolokkal olyan elmélyedten élik át, élik meg szerepüket, hogy végül sorsa „beteljesedik".

„Ez is hiábavaló volt, Uram. Majdnem kétezer év telt el, de azóta is újra meg újra keresztre feszítenek. Mikor jössz úgy a világra, Uram, hogy ne feszítsenek meg többé, hogy örökre köztünk maradj" - hangzik a sóhajtás karácsony éjszakáján meggyilkolt holtteste felett.

A jó miközöttünk mindig elnyeri „méltó büntetését".- Ez nagyon pesszimistán hangzik.- Csak igaz. Ennek ellenére hiszek a szükségességében, akkor is, ha az igazi keresztény, aki azon az úton követi Urát, melyen Manoliosz, biztos, hogy halálraítélt. Krisztus igazságáért, Krisztus életét élve, az ő útja a jutalom, mely a Getsemáne kertbe, s majd a Golgotára vezetett. Nehéz ez, nagyon! Nem ismerem az állomásait kellő mélységben, de azt hiszem, túl meredek... Nem sokan járnak rajta, pedig magához a Szeretethez vezet. Európa államalapítói, így István királyunk is, ezt jelölték ki népeik számára. Valahogy úgy, ahogy módszerként János apostol első levelének egy igen elgondolkodtató versében is megfogalmazta: „Ha valaki azt állítja, hogy: »Szeretem az Istent«, de testvérét gyűlöli, hazudik. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát."

Hadd kössem rögtön ehhez Erich Fromm: A szeretet művészete című könyvének két részletét. „Az istenszeretet elsatnyulása ugyanolyan arányokat öltött, mint az emberszeretet elsatnyulása. Ez a tény kirívó ellentmondásban van azzal az elképzeléssel, hogy korunkban vallási reneszánsznak vagyunk tanúi. Semmi sincs távolabb az igazságtól. Tanúi inkább egy bálványjellegű istenfogalomhoz való visszafejlődésnek vagyunk (még ha vannak is kivételek) és annak, hogy az istenszeretet átalakul egy elidegenedett személyiségszerkezetnek megfelelő kapcsolattá." „»Társulj, Istennel«: ez inkább annyit tesz, hogy vedd be Istent üzlettársnak, semmint, hogy válj vele eggyé szeretetben, méltányosságban és igazságban. Ahogy a felebaráti szeretet helyét átvette a személytelen korrektség, Isten átalakult az Univerzum Rt. távoli vezérigazgatójává; tudod, hogy ott van, hogy ő viszi a boltot (habár valószínűleg elmenne nélküle is), sohasem látod, de elismered vezető szerepét, noha te is »megteszed a magadét«."

De ha ezt a hazai viszonyokra teszem át, valami teljesen hasonló következtetéshez jutok. A mai ifjúság a valahai pogánnyal együtt énekli: „... nem kell olyan Isten, aki megöli egy fiát." Nem vagyok hivatott rá, hogy kimondjam: „Ez a nép ajakéval tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs." (Mt 15,8-9).

Van egy szimbolikus figurám, Túzok püspök, ennek a gondolatsornak megtestesítője. Feladata az lenne, hogy észre térítse a bálványimádókat, eszükbe juttassa a gonoszoknak a szeretetet, a szilajoknak az irgalmasságot, a romlottaknak a tisztaságot, a kevélyeknek az alázatosságot, a lázadóknak az engedelmességet, a bűnösöknek a büntetést. Harsány

80