Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Grendel Lajos: „Utazás a semmi felé”
Grendel Lajos „Utazás a semmi fele" í. Fölvillant, mint az évtizedekig a sötét sarokba szorított, az elfeledésnek és az elmúlásnak kitett, de újra élővé vált kísértet, a Boronkay Imre (ugye, már nem emlékszik rá, csak a halál), és azt mondta: no, most megfogtam az isten lábát, csak egy kis segítségre van szükségem, éspedig egy főhősre, és az éppen te vagy. Boronkay már évek óta csendes bolond volt, de nem akadt ember, aki ezt nyíltan megmondja neki. Rendező volt a rádióban, nagyon tehetségesen indult, de elkapták és elkényeztették, aztán jött 68, utána is megmaradt valami csoda folytán, de az már nem volt a régi Boronkay, egyre többet ivott, és megbízhatatlan lett. Valami eltört benne. És ezt soha nem árulta el. A Manderla-ház udvarán találkoztunk, egy átjáróházban, nem volt menekülés. Na, éppen téged kerestelek - ezt ebben a pillanatban találta ki, de mégsem hazudott, számára az igazság és a hazugság egy és ugyanaz volt, összekeveredett a fejében, pláne, ha be volt rúgva. Boronkay egy csőd volt, már régen elbocsátották volna a rádiótól, de szerencséje volt. Nagyon tehetséges volt, és a tehetség lassabban kopik el, mintha tehetségtelen lump lett volna. Egy autóversenyző bajnok akkor is autóversenyző bajnok marad, ha már teljesen elitta az eszét. Tulajdonképpen tebelőled még nagy ember lehet - mondta Attilának -, még fiatal vagy. De a szeme nem úgy állt. Boronkaynak egy ideje mindenki gyanús volt, főleg, ha egyetértett vele, és túlságosan lelkes volt. Attila állt, mint a cövek, és nem tudta megállapítani magáról, hogy most túl lelkes-e vagy nem túl lelkes. Persze a későbbiekben se rádiójáték nem volt, se főszerep, semmi. Csakis színjáték, amiből egy szó sem volt igaz, Boronkay meg néhány hét múlva öngyilkos lett. Meg volt írva már előre, csak éppen Attila nem akart tudomást venni róla. Ahogy általában, most is elkésett. Már a Manderla-ház udvarán halott volt, pedig beszélt, gesztikulált, életjeleket adott magáról. És ez harmincvalahány év múlva jutott eszébe, addig egyszer sem. Hát olyan kilátástalan lett minden? Vagy harminc év alatt egy hatalmas kört írt le, és most odajutott, ahol a Manderla-ház udvarán állt harmincegynéhány évvel ezelőtt? Már jóval elmúlt este tíz óra, úgyhogy előmerészkedett a vécéből. Még teljes fénnyel égtek a Pláza lámpái, de a takarítószemélyzetet kivéve, a villanyok felét leoltották, és bezárták a boltokat, mint hosszú és fáradságos munka után szokás. Minden takarítónő őt nézte. Kint, a selymes úton, elsuhant egy taxi. Mert ide- bentről, az ablaküveg torz hullámveréséből, a motorzúgás mégis selymesnek és 64
