Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott

csúszkáltak a fák között, tisztában volt vele, hogy ez a vég, a bal kezéről három ujj hiányzott, a jobb lábfeje már csak félig volt meg, ezért nem tudott járni ren­desen, a napi háromszori étkezéshez el kellett gyalogolnia 100-100 métert, s ez mindhárom esetben egy-egy órát vett igénybe, segíteni senki sem segített sen­kinek, mindenkinek megvolt a maga nyomorúsága. Egy héten legalább kétszer temettek, ahol szokás szerint mindenki jelen volt, csakhogy a temető egy jó fél kilométerre volt a lakhelyétől, odáig legalább öt óra hosszat kellett gyalogolnia, ötöt meg vissza, elment vele az egész napja, sokszor az étkezést is lekéste, de a temetéseket nem hagyhatta ki semmiképpen, megszólhatták volna érte, s ha valaki egy ilyen helyzetbe került, annak vége volt. Nem kockáztathatta meg, hogy társai ne szóljanak az orvosnak, aki nagy ritkán megjelent a lepraszigeten, hogy neki is szüksége van valamilyen gyógyszerre, vagy ki kellene húzni az egyik fogát, vagy ki tudja, milyen betegség kerülgeti, egy orvosi vizsgálat néha rendkívüli fontossággal bír, az életösztön a lepraszigeten is dolgozik, mindenki mindenhol élni akar, a lehető legtöbb ideig, ez ellen nem az az ellenérv, hogy az öngyilkosok kivételek volnának, nem azok, az öngyilkosok gyávák vagy betegek, akinek nem ez a véleménye, az mélységesen téved. Arról nem is beszélve, hogy az ember születése és halála Isten feladatköréhez tartozik, magának az embernek ezekhez semmi köze sincs, csak annyi, hogy megszületik és meghal, amikor Isten ekképpen rendelkezik. Éppen az egyik temetésről vonszolta magát a lakhelye felé, amikor a mi emberünket elérte a zsibbadás, a dolgozószoba foteljében tért vissza a XXI. századi jelenéhez, épen, egészségesen.- Sajátos élmény volt — mondta a milliomos -, nagyon köszönöm. Tudja, mire volt ez jó?- Fogalmam sincs.- Hogy megbecsüljem az egészségemet, hogy nap mint nap tegyek érte vala­mit, hogy a gyermekeimet is sportolásra buzdítsam. Nincs igazam?- Persze - mondta az időutaztató. - Mindezzel csak egyetérteni lehet.- Tudja mit, vissza szeretnék menni még egy-két órára, meg tudná oldani ezt nekem?- Ötszázezerért igen.- Rendben van, holnap a számláján lesz, bízhat bennem.- Máris mehet, uram! A milliomos ott találta magát a leprasziget temetőjében. Letérdepelt annál a sírnál, ahová utoljára temettek.- Uram, Istenem! Amióta itt vagyok, nem imádkoztam hozzád, pedig hiszek benned, engem nem véletlenül tartottál életben, valamilyen szerepet szántál nekem. Most világosodott meg az agyam. Nincs sem teológiai, sem tanári képesí­tésem, de a szavak embere voltam mindig, a környezetemben élő embereket meg tudtam győzni, hogy tegyenek vagy ne tegyenek valamit, hogy téged szolgáljanak mindörökké. Ismerem a Szent Bibliát, nap mint nap elolvastam esténként egy-egy részt belőle, mielőtt idekerültem volna. A Tízparancsolatra még mindig emlék­szem, és mindig igyekeztem betartani. Igaz lenne vajon az a vélemény, amelyet egyébként senki sem cáfolt meg, hogy a keresztes hadjáratok tulajdonképpen azért indultak az évszázad elején, hogy a keresztesek megtalálják Jeruzsálemben 62

Next

/
Thumbnails
Contents