Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben

- Személyedben hogyan élted meg a következményeket?- Isten kegyelméből túléltem. Igazában véve sok mindent végigszenvedtem, mert az én művészetem egy rendszerbe sem fért bele. Ezt bátran ki merem mondani. Ugyanis minden, ami történt velem, baj vagy jó, azt magamnak köszönhetem, egészen. Hogy mertem én '63-ban háromkalapos önarcképet festeni, a kommunizmus virágzása idején, amikor kis fejű, nagy muszklis munkásideál volt az eszmény? Én pedig három kalapot tettem magamra. Nyilvánvaló, hogy lelki sérültnek, bolondnak néztek.- Nagy László, az értő művésztárs mégis ódával üdvözölt ekkor.- Mindig kifogtam rajtuk. Változtattam a dolgaimon, konstruktív lettem - az sem felelt meg. Ezután kezdtem a lovacskákat festeni, akkor is majdnem becsukták a kiállításomat. '83-ban aztán a kulturális élet irányítója meglátogatta a Műcsarnokban a tárlatomat, melyet ötvenezren néztek meg két hét alatt, kíváncsi lett, és eljött az unokájával. Azt mondta nekem - vállamra tette a kezét: jól van, Schéner elvtárs, csak csinálja maga a lovacskáit, de tudja meg, hogy mit szenvedtem a maga lovacskái miatt az orosz elvtársaknál. Lehet, hogy nem volt igaz, tény az, hogy jól hangzott. Most, amikor nemrég a 80. évemet megértem, meghívott a Parlamentbe a miniszterelnök, gratulált a művészetemhez, de megmondtam neki, hogy én nem vagyok boldog. Miért? Szabadon beszélhetek? Mert sohasem fértem bele ezeknek a fonnyadt seggű, egyfiókos irodalmár- és művészettörténész nőknek a fiókjába, egyiknek sem. Ezzel el is intéződött az audiencia, megfeledkeztek arról is, hogy kiállítóhelyiséget biztosítsanak, netán a Műcsarnokban, mint '83-ban ezt megtették, vadabb időkben. Ha nem volna játékos kedvem, akkor már régen meghülyülhettem volna ebben az országban, mert itt monolitikus a szemlélet, a Horthy-rendszerben is mindig egy irány akarta abszolutizálni magát, a többi romlására. Ezt Barcsay Jenő, a férjed nagybátyja is megerősíthetné. És most is ugyanez a helyzet, hogy egy irányzat mindig abszolutizálni akarja magát, a pluralizmus még nem létezik nálunk. Azt szoktam mondani, hogy ezzel nem lehet az egyesült Európában semmire menni.- A telefonban azt mondtad, ez egy irigységalapú társadalom.- Igen, mondtam. Mondom is. De ugyanakkor érdekes, bárhova megy az ember - én most éppen egy hónapot szenvedtem Velencében, protekcióval a Rialtótól tíz percre gyalog, egy 4x4 méteres skatula obscurában laktam, ahova sohasem sütött be a nap - boldogan vártam, hogy hazajöhessek, és azzal a konklúzióval, hogy nincs szebb ország, mint Magyarország, nem szebb az ég sehol sem, mint itt. Szinyeinek a Majális-egére gondolok, most is olyan gyönyörű az ég - nézz ki! -, egész raffaellói, de látom, nem angyalok röpülnek az égen, hanem ördögfajzatok háborgatják a világot. Mégis ez az ország nekem a hazám, és igazában véve örülök, hogy itt élek, ide születtem. Azzal a képességgel, amit az Isten adott nekem, a magyar kultúrát szolgálhatom több mint fél százada. Most éppen egy kis óvodáskápolnába készítek kerámiafigurákat, a keresztény világ szentjeit és a magyar történelem nagyjait formálom meg, a gyermekek nyelvén. Hogy a felnőttek is tanulhassanak belőle. így hányok fittyet az értetlenek és a gonoszok világára.

* * *

Hogyan fogott ki elkeseredésén a mester? Schéner Mihály a nyolcvanas évek közepén kezdte - ahogy ő nevezte - „elleni" az ördögöket. Ezekről készítettem interjúkat, és elbeszélései alapján szavakkal is megformáztam ördögkaraktereit a Vigília számára, a Mozgó Világban és a Képes Újságban. Ugyanakkor ennek ellentéteként kereste az ördögökkel szembenálló embereszményeit is, így született meg Szent István-albumunk (Szent István Archikon néven) és néhány rajza, amelyet szavakba foglalva gondoltam tovább. Akkortól neveztem Az ördögűzőnek.

77