Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

anyaga, a cikória, de a len is rákerült a kvótára, az ipari olaj miatt, de gyógyszer alapanyagokat, gyógynövényeket is kötelezően vetettek a kimaradt trópusi szál­lítások helyettesítésére. Zsákszámra szolgáltattak be mákgubót, hordószámra a szüretien házi repce- és tökmagolajat, s Frieder falujában is pontosan tudták, hogy mikor, minek van transzportideje, ahogy nagyapád nevezte az azonos rako­mánnyal megtöltött vonatok indulását. Lesoványodott ökrökkel kellett volna az az ember, talán éppen Hening, föl­hajtson a rámpára, hogy egyenesen a vagonba rakodjanak, de az ökrök lába meg- megcsuklott, s ha fél métert haladtak, akkor kettőt csúsztak vissza a túlzottan megrakott szekérrel. Talán második órája kínlódott az állatokkal, a fagyott sár már kifényesedett a csúszkáló patáktól, s akkor az a hajcsár, aki addig vészjóslóan csendes volt, egyet üvöltött, mint a súlyosat emelő emberek, s jancsiszöges, ólomgolyókkal is súlyo­sított ostorával elkezdte verni az ökröket.- Olyan hangot hallottunk a lakásban, mintha tompa, nagyon távoli menny­dörgés lett volna. Anyám nézett ki elsőnek az ablakon, s éppen azt láthatta, ahogy az ostor vége beakad az egyik állat szarvába, s kitépi a marha szemgolyóját, aztán a következő iszonyatos ütéstől felhasad a másik igásnak a hasa, s a belek kifordulnak a földre. Apám akkor ment ki. A levegőbe lőtt, de a megvadult ember talán a fegyver dörrenését sem hallotta. Csak ütött és ütött, egészen addig, amíg a lövések hangjára elő nem került az állomási csendőr, aki aztán puskatussal hátulról leütötte az eszement parasztot - mesélte nagyapád. Te ugyanarra a lapra jegyezted föl a bálban lezajlott eseményt, Katherine meg- veretését, aztán a két lány halálát, az öngyilkosságot s az állomási jelenetet, akkor, amikor arra gondoltál, hogy a padláson talált makettet s a panorámafényképet véve alapul megpróbálsz történésekkel végigmenni a falun. Az indiánosdi mellett a tetőmászás volt nagyapádék kedvenc éjszakai szóra­kozása. Gumitalpú tornacipőjükkel halkan mászkáltak a házak tetején. Egyszer kapták el őket csak, de Frieder kivágta magát. Azt mondta, hogy a repülőket figyelték, hogy ha bombatámadás lenne várható, bekapcsolhassák a községházá­ra szerelt szirénát. Közvetlenül a háború előtt ezerkétszáz lakosa volt a községnek, nagyapád nyilvánvalóan nem ismerhetett mindenkit, talán az egytizedét sem, s így akikre te emlékszel a történeteiből, talán az egytized tizede, legjobb esetben is a negye­de. Fiúsz-harminc név került arra a panorámafotóra, amelyet térképként akarsz használni. Azért ez a határozatlanság, hiszen nem azt mondod, hogy huszonkettő, esetleg tizenkilenc, mert a tetőmászó éjszakai kirándulásaikat mesélve olyan kémények­ről, galambdúccá szélesített padlásablakról mondta (nevezzük tereptárgyaknak őket), hogy ott lakott Liebhardt, esetleg Eberlein tanító néni testvére, hogy az említett történet, amiben kiszakadó villámhárító rúdja szerepelt, két-három házra is ráillett volna. Nem kapkodva mesélte, aprólékosan részletezte a tetőmászásokat, de ahol emlékeid szerint semmi sem történt velük, azt nem számoztad be. Traute házától addig, amíg Müllerné ablakáig értek, ötvennyolc háztetőn kellett volna, hogy 33

Next

/
Thumbnails
Contents