Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

pentinolajos forró vízben, s előbb csak a kapuk kilincseit kenték be, aztán már a községházán lobogó birodalmi zászlót is hozzáragasztották a homlokzathoz, amiből iszonyatos botrány, valóságos boszorkányüldözés lett.

Müller, a náci párt helyi megbízottja, falugyűlést hívott össze, s megfenyegette az ismeretlen bolseviki agitátort.- Akkor hallottam életemben először azt a fogalmat, hogy koncentrációs tábor, mert Müller azzal fenyegetőzött, hogy egy életre koncentrációs lágerbe dugatja azt, aki megszentségtelenítette a zászlót. Traute hallgatott, Frieder is, s mert én voltam az egyetlen magyar, akinek hivatalból ellenvéleménye kellett volna, hogy legyen azért, hogy a Magyar Királyság területén, egy hivatali épület homlokzatán egy idegen lobogót, a horogkeresztes birodalmi vöröset lengeti a szél, én lettem a fő gyanúsított, s apámat megkérték, hogy vegyen ki az árja szellemiségű iskolából. Aztán, abban az utolsó iskolaévben, már csak vasárnaponként, vakációkban találkoztunk, s negyvennégy nyarán csak egyetlen egyszer, mert engem leventekiképzésre szólítottak, a Kárpát-Duna Nagyhaza védelmét akarták ránk bízni, Friedert pedig, a Hitlerjugend keretén belül, hadirokkant SS-tisztek készítették fel a Harmadik Birodalom megvédésére - mesélte nagyapád.

Amikor a makettfalut nézegetted, arra gondoltál, hogy a második világháború szörnyűségei után a lebombázott, kiégett településekre hazakerülő emberek számára mindig volt valami kapaszkodó, hogy ne tévedjenek el a romok között. Egy épen maradt ház, a templomtorony csonka mutatóujja s a törmelékhalmok között is ösvények felületei jelezték a hajdani utcák vonalát. De a parancsra kiürült falvak olyan épek maradtak, hogy pontosan ez tette számodra ijesztőbbé még a háborús romoknál is őket.

Ha nem népesültek volna be a mindent felélő jövevényekkel, akkor talán valamelyiket ki lehetett volna nevezni az Ismeretlen Katona szülőfalujának. Léteztek, de valójában végérvényesen eltűntek a világból. Új lakóik számára az Ismeretlenek Szülőföldje lehetett.

Frieder faluját már soha senki sem emlegette többé eredeti nevén. Azon az utolsó tavaszon történt még valami említésre méltó dolog.

A Birodalomból bombázások árváit fogadta az akkor még békés vidék.

Nagy felhajtást rendeztek a vezetők. Minden házra horogkeresztes zászló került, s az egész napos falugyűlésen döntöttek arról, hogy a gyermekeket nem sorkosztra fogja a falu, ahogy eredetileg Derner tiszteletes tervezte, s nem a községházán alakítanak ki közös hálóhelyet nekik, hanem családokhoz kerülnek majd.- Városi gyermekek ezek mind, ezért aki azt hiszi, hogy kiscselédet kap, az téved - mondta Gertrud Eberlein tanító néni. - De nem szabad elszoktatni őket a munkától sem. Úgy nevelhetünk belőlük rendes német embereket, ha megtanítjuk őket dolgozni, de ne felejtsük el azt a tényt, hogy Berlinben, Hamburgban, vagy a nyavalya tudja melyik nagyvárosban, még élő tyúkot sem láttak ezek soha, nem úgy, mint a mieink, akik az anyatejjel már magukba szívták a föld szagát.

Lassan a közbeszólásokból kiderült, hogy talán a hólapáton kívül semmi eszközt nem ismernek, libapásztornak sem lesznek jók, mert a gúnártól biztosan

30