Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
Ezeken a házközöket áthidaló kapukon megpihentek nagyapádék a gumitalpas tornacipőjük szülte nagy bolondozásukban, s ott döntötték el, hogy érdemes lesz végigmenni az udvari részen, vagy esetleg inkább a barokkos, homlokzati kontyot kikerülve, a következő háztetőn folytassák az utat. Egyetlen esetet leszámítva sehol nem leplezték le őket, s felbátorodva az első éjszaka sikerén, s mert Frieder anyjának meghívólevele hatással volt dédapádra, elengedték nagyapádat néhány napra az állomásfőnöki lakásból, ami aztán hetekké változott, hogy a két fiú az istálló fölötti szénapadláson aludhasson, amit nagyapád addig még nem próbálhatott ki soha, s így napokon keresztül folytathatták tetősétáikat. A várfalként egybeforrt istállókon űzték holdkóros éjszakai kirándulásaikat. Nem elégedtek meg azzal, hogy sötét ablakokon lessenek be olyan szobákba, ahol talán nem is alszik senki. Hurkos botot készítettek, hogy leszüretelhessék a nyár első igazi gyümölcseit, a pap korai körtéit anélkül, hogy lemásszanak, s aztán egy éjszakán mégis leszálltak a földre. Autózúgást hallottak még délután, de akkor nem jött el a faluig az ismeretlen jármű, ott állt meg a szőlősökbe vezető hegyi út elágazásánál, rejtve a falu elől a Gyógy-bodzásnak nevezett részen, de éjjel, a háztetők magasságából a holdvilágnál meglátták, ahogy motor nélkül ereszkedik a falu felé, s nagyapádék arra voltak kíváncsiak, hogy miért jött újra a faluba az autóbolt. A stájer lopakodott vissza az éjszaka kellős közepén. Talán nem is az érdekelte őket, hogy mit keres itt, inkább azt akarták megtudni, hogy vajon miért bújt el délután a bodzabokrok lombjai mögé, s miért lopakodott be hangtalanul, motor és világítás nélkül a faluba. Lopni akar? Az egész vásározás csak arra való lett volna, hogy kifigyelhesse a falut, szimatot fogjon, hogy kinél van a nagy pénz? Ezeket kérdezgették egymástól nagyapádék, ahogy felismerték, hogy a stájer kereskedő tért vissza valamiért, s gyanakodni kezdtek, hogy valami rosszban sántikál, mert ha csak kereskedni akart volna, gondolhatta, hogy az emberek itt már nem vesznek tőle semmit. Pláné éjjel. Beállt a falu túlsó végén, a német nemzeti egységért munkálkodó falábú Müller háza elé, amelyen akkora horogkeresztes zászló lógott, hogy szinte eltakarta a homlokzatot. Nagyapádék tudták, hogy csak az asszony van otthon. A férje, aki Berlinben dolgozott valaha, és ott tagja lett a náci pártnak, rögtön Lengyelország megtámadása után bevonult az SS-be, s végleg visszatérve franciaországi súlyos sebesülése után Erdélybe, a Reich propagandamegbízottja lett, a Volksdeutsche Kameradschaft ügyében utazgatott, s akkor is éppen távol volt. Budapestre járt elég gyakran Müller, de akkor talán éppen Szekszárdra utazott, szövetkezni a dunántúli svábokkal, a nagy német dunai haza érdekében.- Puccos egy asszony volt a felesége, annyi szent - mondta nagyapád. - Azt mondták a falusiak, hogy a vaskereszthez ment férjhez, a városi ruhákért mondott igent a nálánál húsz évvel idősebb, féllábú Müllernek, aki csak csepegtette másoknak a berlini pénzeket, de magának jól megnyitotta a csapot. 22
