Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
inkább csak elbicegő holt szász falvaknak a látványa is olyasmit hozhat ki belőled, amelynek segítségével felidézhetsz valamit nagyapád véget nem érő meséiből, amitől majd látható és érthetőbb lesz a történeted. Frieder falujában, még mielőtt szétnézhettél volna az évek óta hatósági pecséttel védett, mégis kifosztott Wachter-házban, a veszélyesen omladozó templomtoronyból panorámaképet készítettél, amely kinagyítva szinte befedte dolgozószobád falát. Aztán, amelyik házat nagyapád meséi alapján azonosítani tudtad, hogy ki lakott benne, arra színes filctollal fölírtad a hajdani gazda nevét. Több mint háromszáz ház és házmaradvány közül csak néhányat tudtál nevekkel megjelölni. A közel hetven év alatt, 1944 őszétől, azóta, hogy elhagyták a szászok, egyetlen új ház sem épült a faluban, csak annyit változott a látvány, hogy csalánerdővel benőtt, szemétkupacnak tűnő házromok foghíjai vicsorogtak rád fényképezés közben. Frieder padlásán, a Wáchter-ház hatalmas tetőszerkezete alatt, a fosztogatók lábnyomát őrizve, romosabban, mint amilyen az igazi falu volt, megtaláltad a fadarabokból, kukoricacsutkából felépített makettet, amely arányaiban döbbenetesen tökéletes volt. Kerested, hogy hol lehetett a kiindulópont, azt, hogy honnan kezdte az építkezést, azt, hogy a lépték tökéletességéhez hol van a kulcs, s akkor rájöttél, hogy a kémény közelében van a megoldás. Úgy tájolta ezt az emlékezéséhez szükséges terepasztalt, hogy a várbástyában szülei által működtetett Tischlerstube, a kocsma legyen fekhelyéhez legközelebb, egészen pontosan, a bástyák között a várfal belső oldalán végigfutó gyilokjáróhoz hasonlóan befedett kuglipálya. A tér adott, éppen olyan, mint egy fények és színészek nélküli színpad, amely mégis él. A súgó teszi a dolgát. Nagyapád hangját hallod, s így ez az elpusztult szász község részben megelevenedik. O mindig visszakanyarodott pusztíthatatlan emlékeivel a szászvilágba, arról a hajdan volt faluról mesélt, s bár nem minden története kötődött konkrét, megnevezhető házhoz, felismerhető helyszínhez, de eleinte mégis azt hitted, hogy az is elégséges lesz, amit tőle hallhattál, hogy feltámaszthasd halottaiból Frieder szülőföldjét. A panorámakép alapján vázlatos rajzot is készítettél. Kockák és nevek, amelyek aztán rákerültek a kérdéses háztetőkre. Traute Seidler. Nagyapád és Frieder kamaszkori szerelme. Ehhez a névhez rengeteg felkiáltójelet tettél. Most, a vasúti fülke keskeny asztallapjára könyökölve, félig ökölbe szorítod kezed, s a tenyeredben keletkező üregen keresztül, mintha kukker lenne, nézed a jelenkori népvándorlás pusztításának nyomait. A falvak közötti, hajdani komlóültetvények rozsda rágta acéloszlopai még többségükben állnak, talán kézi vasvágó fűrésszel nem tudták, nem merték kivágni a fémtolvajok őket. Valami kúszónövény lopta rá magát az egyikre, s ezen a tenyér-távcsövön keresztül, a jótékonyan lopakodó este szelet ígérő vörös égboltja miatt, olyan, ahogy a vonat okozta légáramban csapong, mintha lángcsóvát akarna dobni valaki a falura. 9
