Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Horváth Ágnes: Utak Bónishoz – utak Bónistól: Részletek az egészhez – Emlékkönyv a 80 éves Bónis Ferenc tiszteletére

Bónis Ferenc eddigi életművének ismeretében érthető a szerkesztő felelőssége: méltó tartalommal megtölteni a születésnapi tanulmánykötetet. Célját az ünnepelt gondolataival fogalmazza meg: „újonnan feltárt anyagot közöl a magyar zenetörténet különböző korszakaiból, műfaji megkötöttség nélkül", hogy ezzel is hozzájáruljon a „magyar zenetörténettudomány új erődítményé"-nek felépítéséhez.3 A magyar zenetörténet különböző korszakait ezúttal a 19. és a 20. század jelenti, fókuszban azoknak a zeneszerzőknek életével, korával és munkásságával, akiknek az életműve Bónis Ferenc kutatásainak is egyik központi témája: Erkel, Liszt, Bartók és Kodály. A két évszázad zenéjéhez kapcsolódó tanulmányok külön fejezetet alkotnak, újdonságok, izgalmas párhuzamok és kapcsolódások azonban mindkét részben bőségesen találhatók. Ezért is lehetséges a kvázi regényként való, folyamatos olvasás.

A 19. század zenéje - akkor és most fejezetcím önmagában is sugallja, hogy a látszólag távoli témákat (operaszínpad, zeneszerzőportrék, koncertkrónika, erőviszonyok a zenei életben stb.) összekapcsoljuk egymással, korunk valóságával. Tallián Tibor egy több mint negyvenezer sort tartalmazó adatbázis „őserdejében" tett kalandozásairól számol be, Bécs és Stuttgart előadásaival összevetve a Pest és Buda német színházaiban játszott operarepertoárt. Fontos, és a magyar nyelvű színpadi zene fejlődése szempontjából is meghatározó tényező, hogy a vizsgált korszakban (18-19. század fordulója körüli évtizedek) az igazgatók, zenészek és énekesek vándorlása révén milyen gyorsan eljutottak a magyar városokba is a német nyelvterületen sikerrel bemutatott zenés színházi darabok. Nem lenne azonban igazán érdekes a statisztikai beszámoló, ha közben nem térne ki a zenetörténész az egyes szerzők és művek jellegzetességeinek ismertetésére, kiemelve, hogy a mai operalátogató számára ismert művek (Mozart, Beethoven) mellett milyen sok, az utókor számára szinte ismeretlen mester műve hangzott fel az operaszínpadokon. A forrástörténeti szempontból is értékes megállapításokat tartalmazó tanulmány utal az egyes daljátékok magyar zenei vonatkozásaira, valamint történeti-művelődéstörténeti érdekességeire.

Direkt művelődéstörténeti összefüggésekre irányítja a figyelmet Sinkó Katalin tanulmánya a pesti Királyi Városi Színház allegorikus előfüggönyének történeti és ikonográfiái elemzésével, kitérve a királyi hatalom szimbolikájának és a korabeli patriotizmus értelmezésére.

A művelődéstörténeti vonatkozások tárgyköréhez illeszkedik Baranyi Anna Erkel képzőművészeti portréiról szóló áttekintése, míg Dombóvári János írása Lavotta János munkásságának zenepedagógiai szegmensét vizsgálja a pedagógiai célzattal írt művei tükrében.

Külön egységet alkotnak a 19. századi fejezet Erkel Ferenc életével, művészetével foglalkozó tanulmányai: a Szózat Erkel általi megzenésítéséről Sziklavári Károly, az utolsó Erkel-opera (István király) szerencsétlenül átköltött szövegkönyvéről Kassai István közöl figyelemre méltó információkat. Nem csupán a zenetörténet iránt érdeklődőknek nyújt tanulságos áttekintést Gombos László Erkelék és Huberék című tanulmánya, melyben a magyar zenei élet erőviszonyait ismerteti a 19. század második felében. Két értékrend, karrier és világfelfogás ütközik a két zenészfamília többgenerációs kapcsolatában, és ennek az ütközetnek az utóhatásai a mai napig fellelhetők nem csupán a zene, hanem a kultúra egész területén. Német orientáció, azaz Richard Wagner Lohengrinjének pesti bemutatója, vagy a „zsenge magyar opera''4 továbbfejlődése? Tágabb értelemben: a külföldi zeneszerzők, zeneigazgatók, karmesterek és zenészek jelenléte a magyar színházakban és koncertpódiumokon, vagy az éppen kibontakozó magyar zeneélet és zenészképzés erősítése, lehető3 Bónis Ferenc: Előszó a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok - A nemzeti romantika világából című kötethez, Püski Kiadó, 2005.

4 Kodály Zoltán: Erkel Ferencről. Megnyitó a Magyar Tudományos Akadémia emlékülésén (1960). In: Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Szerk. Bónis Ferenc, Bp. 2007, 413. p.

110