Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Puskás Anikó: Kötelezők újratöltve: Bánk bán – junior –
el a hatásvadászatot. Megtartotta az őt mindigfoglalkoztató társadalmi olvasatot. Színpada dísztelenné vált, kiürítette, kidobta a fölös képeket és szimbólumokat. S az üres térben felfedezte a színészt, az embert és az ember-ember közötti kapcsolatot [...] Egy hatáselemet azonban megtartott, azt radikálisan felnagyította, és a nézőt arra invitálta, hogy valós és szimbolikus-asszociatív térként, »helyként« élje meg. A színpad előterében egy hatalmas medence szolgál a felsőbb réteg szórakozóhelyéül, parti-medencéül, magánuszodaként." Daróczi Sándor díszlettervező valóban lecsupaszított színpadképet tervezett. A nyitójelenetben mindössze húsz szék, egy mikrofonállvány és egy dobfelszerelés áll a színpadon: jelzésértékű díszlet, melynek köszönhetően a néző elrugaszkodhat a historizáló értelmezéstől és a darab tanulságait saját életére vagy éppen annak a kornak a jelenére vonatkoztathatja, amiben él. Fontos dramaturgiai szerephez jut a színpad előterében álló medence, a „nagy közös pocsolya, amelyben mindenki a maga módján megmártózik, vagy indulatosan fejest ugrik bele. És sejthetjük: börtön ez, lesznek, akik itt lelik halálukat, s a vizet a kiontott vér majd vörösre festi. "24 A szereplőket mind valamiféle hő feszíti, kit a szerelem tüze, kit hevítőpor, kit a düh, kit a bosszú; jó szolgálatot tesz a csaknem 7000 literes medence, ki-ki ebben csillapítja a testét és lelkét égető hevülete. A víz csodálatos közeg: mindig és minden mozgásban van benne, ugyanakkor a megtisztulás metaforája is. Elsőként Gertrudis veti magát kéjsóváran a vízbe, de itt rejtőzik el Bánk bán is, bizalmas beszélgetéseket kihallgatva, és ugyanitt tempózik később a szemérmes Melinda az erőszak előtt. Ez utóbbi jelenet jól fejezi ki, Melinda ugyan tiszta (vagyis ártatlan), de mégsem tehet semmit sem, amivel később majd lemoshatná magáról a rajta esett szégyent. Ugyanez elmondható Gertrudisról is, őt sem tisztítja meg a medencében bekövetkezett halála sem, sőt a vízben szétáramló vére romlott életének mementója marad. A víz kifejezi a reménytelenséget, amit a szereplők cselekedeteik, tetteik után éreznek: a kéjvágytól fűtött Ottó hiába kapja meg Melindát, ez mégsem hozza meg neki a várva várt gyönyört, a meggyalázott Melinda önhibáján kívül lesz méltatlan Bánk szerelmére, és Bánk, őt magát pedig nem oldozza fel még a gyilkosság sem. A medencében köt ki a babakocsi, a csecsemő Somát, a keservesen ordító műanyag babát éppen az eszét vesztett Melinda teszi vízre. Bánknak és feleségének a szerelme szó szerint és képletesen is semmissé válik a vízben, abban a vízben, ami később készségesen befogadja Melinda holttestét. Bizonyos, hogy a medence a darab központi témája, és éppen szerepének sokféle értelmezhetősége adja a rendezés erősségét. „A víz: élő anyag, eleven test, dekoratív tér, amúgy a dráma visszatérő motívuma. Petur számára ő és a meráni: tűz és víz. Maga Petur »vízözönként zúg«. Víz, ami Bánk szeméből patakzik. Mert férfi, hát letagadja, hogy könny volna. Egy uszodányi könny. A bán könnyei. S a királyé. A férfiaké, akik túl erősek, vagy túl gyengék, hogy bevallják könnyeiket. "25 d) A valaha volt legfiatalabb szereposztás A medencén és a kopár színpadképen kívül a Bánk bán junior sokat kritizált és egyben sokat dicsőített elemét jelentik a fiatal szereplők. Könnyű egyszerű polgárpukkasztásnak, megbotránkoztatásnak titulálni eme szokatlan rendezői megoldásokat, ám rögtön másképp értelmezzük őket, ha ismerjük Alföldi szándékát: „Azért csinálja az ember ezeket, hogy megpróbálja leszedni a darabról a rárakódott, valós-vélt, működő-nem működő elvárásokat, hogy 24 Uo. 25 Uo. 92
