Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Puskás Anikó: Kötelezők újratöltve: Bánk bán – junior –

beleeleveníti a köztudatba''12 - írta Hevesi Sándor Katona halálának 100 éves évfordulója kapcsán, 1930-ban. Tanulmányában fejtegeti a múlt Bánk bán-előadásainak problémáját, és felteszi a kérdést: a félsikerért vajon a darab vagy a színház felel. Hevesi ekkor már két saját Bánk bán-rendezésen van túl, a második premierje alig egy hónappal azelőtt volt. A cikkben aztán így vall ez utóbbi előadásról: „az új Bánk bán tehát, mely Katona betűjéhez is ragaszkodik s húzásokon vagy visszahúzásokon kívül semmit sem változtat a szövegen. [...] Elejti a feleslegest, hogy annál erősebben hangsúlyozhassa a szükségest. [...] Nem régi reprodukciót (ti. akartunk), hanem új élményt. Lehet-e jobban tisztelni egy régi drámaírót, mintha úgy tekintjük a munkáját, hogy csak két hónappal ezelőtt adta be a színházhoz?’Van-e nagyobb bizonysága, döntőbb tanúja egy régi drámaíró aktuális erejének, mint hogyha úgy lehet nézni a művét, hogy csak most írta és a mai közönség számára? S lehet-e egy színháznak nagyobb öröme, mint ha a viruló jelen mellé odaállíthatja az élő múltat - s kettejük között állva tekinthet a jövőbe?"13

II. Bánk bán ebihal-szereposztásban14

És hogy miért volt szükség Hevesi Sándor ily részletes idézésére? Nos, ennek oka nem más, mint a 21. század megszokottól eltérő Bánk bán-rendezése, mellyel szintén a budapesti Nemzeti Színház igazgatója próbálkozott. Az Alföldi Róbert nevével fémjelzett darabot 2009. október 23-án mutatták be a nemzet kőszínházában, a premier korábban, a Szentendrei Nyári Fesztiválon volt július 11-én. Alföldi Bánk bánja, pontosabban Bánk bán juniora az eddigi „botrányos" rendezéseknél még „botrányosabb": a szerepeket egytől egyig fiatal színészek játsszák, farmerben és pólóban, központi szerepet tölt be egy óriási medence, amibe és amiből a szereplők ki-be ugrálnak, ruhástul, vagy éppen fürdőruhában. Van még gitározás és rockzene, babakocsiban keservesen síró műanyag csecsemő, lángokban álló színpad és Szózat is.

A Nemzeti Színház Bánk bánját alig másfél éve játsszák, óriási érdeklődés és renomé közepette. De vajon mégis miben rejlik e páratlan (és nem féljsiker? A színészekben? A díszletekben? A szövegezésben? Netán a medence központba helyezésében? Szinte lehetetlen küldetés a siker zálogát kutatni, különösen egy olyan darab esetében, melynek szakirodalma kis túlzással szinte egy egész könyvtárat tölt meg, ám Hevesi gondolatai fogódzót nyújthatnak. Az igazgató-rendező a régi mű-új közönség kapcsolatát hangsúlyozza, a köteléket, ami a régvolt művet közelebb hozza a mai ember számára: a rendezésnek tehát úgy kell tekintenie a klasszikusra, mintha szerzője azt most és a mai közönség számára írta volna. A Bánk bán azonban korántsem az a mű, amellyel könnyű dolga lenne rendezőnek és színésznek, nézőnek és olvasónak. A nyelvezettel ugyanis meglehetősen nehéz megbirkózni, noha manapság már többnyire az Illyés Gyula által „magyarított" (értsd: átírt) változatot ismerjük. Az archaikus szavak, a szokatlan szórend és a hosszas, tömör monológok tovább nehezítik a cselekmény szálainak követését.

12 Hevesi Sándor: Bánk bán problémák (Katona József centenáriumához), Nyugat, 1930. 8. szám

http://www.huszadikszazad.hu/kulturaA5ank-ban-problemak-katona-jozsef-centenariumahoz (letöltve: 2011. május 10.).

13 Uo.

14 A cím utalás Molnár Gál Péter Népszabadságban megjelent kritikájára: Molnár Gál Péter: Bánk

ebihal-szereposztásban, Népszabadság, 2009. július 13. http://nol.hu/kult/szinhaz/a_nap_kritikaja

__

mgp

___bank_ebihal-szereposztasban (letöltve: 2011. május 16.)

88