Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József
- De ott, amikor törvény születik, a nyelvnek, a nyelviségnek nincs akkora szerepe.- Ráadásul mi más nyelven írunk törvényeket. De ugyanúgy tudni kell, hogy melyik szónak mi a következménye. Pontosnak kell lenni, és nagyon pontosan fel kell mérni a következményeket, nem azt, hogy te, aki hozod, hogyan olvasod, hanem hogy mások hogyan fogják olvasni, és mások ugyanúgy olvassák-e, ahogy te akarod, azt olvassák-e ki belőle?-Az a tapasztalatom, mintha szándékosan születnének pontatlanul megfogalmazott gumitörvények. Mintha az lenne a szándék, hogy gumivá váljon, amikor alkalmazzák.- Ez is művészet. Ehhez is tudás kell. Félreérthető törvényszövegeket írni éppen úgy megkövetel bizonyos képességeket.- De az már a szélhámosság kategóriája.- Persze.-Más. Marosvásárhelyen sétálgatva a Petőfi téren felfedeztem egy szobrot, amely Petőfit karba tett kézzel ábrázolja. Petőfit csak karba tett kézzel nem tudom elképzelni.- A szobrot jó művész készítette. Más a baj. Kicsi a tér, nem tölti ki, nem sugározza tele a teret. A térszobrászatnak fontos velejárója, hogy a szobor hogyan foglalja el a helyet, mire hívja fel a figyelmet. Nem messze tőle van egy holokauszt-szobor, ami kitölti a teret, és nagyon szép szobor. Nem tűnt fel nekem, hogy Petőfi karba teszi a kezét.- Forradalmár karba tett kézzel, se nem költő, se nem forradalmár.- Lehetne ez is egy üzenet. Nekünk persze alapvetően hamis képünk van Petőfiről. Nekünk, magyaroknak. A magyar köztudatnak, a magyar közvéleménynek. Példának tekintjük az életét és a költészetét, azt szoktuk mondani, hogy azt tette, amit írt, nincs különbség cselekvés és költészet között. Ennek az ellenkezőjét mondani szintén problematikus, vagyis azt, hogy a költőnek az a dolga, hogy üljön otthon és csak írjon, tegye karba a kezét, úgy tekintsen a csatatérre. Problematikus. Kivételes pillanata volt a magyar történelemnek a szabadságharc. Ha utólag azt állítom, hogy egyeseknek otthon kellett volna ülni, akkor Petőfinek is otthon kellett volna ülnie, és akkor értelmetlen forradalmat kezdeni, szabadságharcot vívni. Azokat kell csatába küldeni, nagyon cinikusan, akik nem értékesek a nemzet számára? Na de akkor ki fog lelkesíteni meggyőzően, ha nem a költő?! Nagyon nehéz azt mondani, hogy Petőfinek nem kellett volna csatába mennie. Mégis ezt mondom. Talán Arany János is magára öltötte a honvéd egyenruhát, de csak otthon. Békés életű ember, aki megírta A walesi bárdokat, érvényes életművet teremtett így is. Ugyanakkor biztos, hogy Petőfi életműve több lett azzal, hogy csatatéren pusztult el. Először is Petőfi nem volt katona. Magányos fiatalember volt akkor már, huszonhat évesen belehajtották az eseményekbe, és magára is hagyták. Lehet, hogy Bem Józsefnek kedves embere volt, de Bem kimenekült abból a csatából. Petőfit nem menekítette ki senki.- Cinikusan mondanám, hogy mivé lenne a nemzeti büszkeségünk, ha nem az történik, ami történt. Példaértékű az ő sorsa, amihez hasonlót minden nemzet „kitermel" magából.- Byron még csak nem is a saját nemzete, hanem a görög nemzet szabadságáért harcolt.- Ha nem megy el, hogy hangzana most az, hogy akasszátok fel a királyokat?- Erős fantáziával elképzelem ezt a vékonydongájú fiatalembert, ráadásul a lovát is eladta, lova sem volt. Egyszerűen fáj, hogy az történt. Miközben igaz, hogy a történelem, és a magyar kultúra számára is olyan szimbólum jött létre, aminek rendkívül erős az üzenete. 82
