Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

- Élvezed.- Igen, most már igen, de van, ami zavar is. A lényeg az, hogy sok jó verset olvasok, amelyeknek fiatal szerzőjét nem ismerem, az életükről nem tudok semmit. És ez nem akadályoz meg abban, hogy szeressem vagy ne szeressem. Rimbaud-tól Apollinaire-ig a költői pályákat ismerjük, a vers mögött ott látjuk az embert, de ez mégsem kötelező tartozék. Szeretném, ha engem is így olvasnának, hogy különválasszák az embert a szerzőtől, mert a politikai státus zavaró. Azzal egyetértek, hogy igazi művésznek, igazi költőnek nem lehet szíwel-lélekkel a politikai hatalom oldalán állni. A politikai hatalom ugyanis mindig megpróbálja a kritikát kizárni, megpróbálja a kritika lehetőségét minimalizálni. Az értelmiségi embernek pedig kutya kötelessége a kritikáját megfogalmazni, és megpróbálni a politikai hatalom gyakorlóit féken tartani, egyébként könnyen diktatúra lesz belőle. De ennek semmi köze ahhoz, hogy egyetértünk-e egy politikai programmal vagy nem értünk egyet. Rendben van, ne dicsérjük a politikusokat, mert könnyen a fejükbe szállhat a dicsőség. De ha van olyan program, amivel többé-kevésbé egyetértünk, és szeretnénk, ha megvalósulna, akkor úgy állhassunk melléje, hogy ne legyünk gyanúsak. Miért esik minden alkalommal egy értelmiségi a szolgalelkűség gyanújába, ha odaáll egy politikai program mellé? Nyilván azért, mert programok alig-alig vannak, inkább csak hatalomvágyó politikusok, akik csicskásokat szeretnének nevelni a velük egyetértő értelmiségiekből. Nyugati civilizációkban ez nem így van. Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el arra a szintre. Nem csak intelligencia kérdése. És akkor se lehessünk gyanúsak, ha kiábrándultunk, mert menet közben kiderült, hogy nem arra gondoltunk, kiderült, hogy a dolgok bonyolultabbak, mint hittük. Én hevesen amellett vagyok, hogy legyen véleményünk a közéletről, legyen véleményünk a politikáról, és ez feltételezi az egyetértés vagy az egyet nem értés lehetőségét.

Azok, akik politikai programokban gondolkodnak, jó vagy rossz politikai programokban, mondjanak bármit, a kritikának nem örülnek, nem ösztönzik a kritikát. Márpedig az alkotó ember a kételyből él. Neki meg kell fogalmaznia és fel is kell mutatnia a kételyeit. Vagyis nem teljesen igaz, hogy az igazi művész, az igazi író mindenképpen ellenzéki, de ha nem is az, neki az a dolga, hogy kritikus legyen, és a kételyeket nyilvánosan megfogalmazza.

Ismétlem, a hatalmon lévők nem szeretik a kételyt. Mindig lesz feszültség köztük, a hatalom és a művész között. Legyen is! Tagadhatatlan, hogy ami a létünk értelmét illeti, abból a költő a kételyt fogalmazza meg. A politikus pedig a hatalomról beszél, a hatalom kételynélküliségéről és a jóságáról. Ez a kettő nehezen talál, ezt készséggel elismerem. Ráadásul érzem, hogy át is estünk a ló túloldalára. A Petőfi típusú alkotó a magyar kultúrát végigkísérte. Máshol is megvan, persze. A francia kultúrában diplomatának lenni és verset írni természetes. Diplomata Nobel-díjas költőjük van, Saint-John Perse. Bár ő éppen azért írt álnéven, mert szét akarta választani a verseit a diplomáciai státusától. De a délamerikaiak is mindig beártották magukat a politikába. Nekünk sem csak Petőfink van. A prózaírókkal megbocsájtóbbak vagyunk. Mikszáth Kálmán huszonöt évig volt képviselő, és micsoda szerencsénk van ezzel. Gazdagította a prózáját, nemhogy silányította volna. De ott van előtte Jókai. Prózaíróknál inkább elfogadjuk, mert a váteszi poétához képest az egy polgári, tisztességes mesterség, be kell ülni az íróasztal mögé. A költő lobog, és ebből a lobo- gásból egy-egy szikra ráhullik a papírra, amit föl is lobbant. Van nálunk valami, ami végigkíséri a magyar költészetről, sőt az egész magyar kultúráról alkotott képünket. Ez hamis, hamis. Nem tudom, hogy a magyar költészet, a magyar közvélekedés Verlaine, Baudelaire és Rimbaud vergődését, zűrzavaros életét hogyan fogadta volna el. Ady Endrét emiatt szerették volna kiutálni az irodalomból. Nem sikerült. Miért ne szólalna meg az ember a közéletről is versben? A költő hozott anyagból dolgozik, és a szöveg az szöveg. Hogy honnan hozza az anyagot, az az ő dolga, csak legyen belőle érvényes szöveg. Elkezdtünk egy finnyás értelmiségit kinevelni. Az értelmiségiek számára piszkos dolog beleszólni, pláne belenyúlni a politikába. Mocskos dolognak számít politizálni. Ragacsos az is, ha valaki megszólal.

80