Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

újratemetni. Egyetértek: nem kellett volna behozni a politikába, nem kellett volna választási célokra felhasználni, amivel csak rosszat tettek Nyírőnek. Azzal legfőképpen, hogy próbálták azokat az életrajzi tényeket mentegetni, amiket nem lehet, és nem is szabad. Ez nem a Nyírő érdeke, hanem a mienk. Senkit föl nem kell menteni, ha szélsőjobboldali volt, vagy az életében olyan időszakok vannak, mint a Nyírőében. De van néhány fontos munkája, és elmond hiteles dolgokat is, ami a székely nyomorúságot illeti. Érdekesek azok a vándormotívumok, amelyek nála is megtalálhatóak. A büdös barlang motívum, amikor a családnak már nincs mit ennie, akkor az idős, tehetetlen nagyapa önként bemegy a kénbarlangba, és ott meghal. A család tudja, azért teszi, hogy egy éhes szájjal kevesebb legyen. Ugyanezt megírja Sánta Ferenc, szakasztott ugyanaz a történet, és előfordul a japán irodalomban is. Nyírő életművében föllelhetők azok az erős „sztorik", amelyek sokkal összetettebben, bonyolultabban mutatják be a valóságot annál, mint amit most már, az újratemetési kísérlet után róla képzelünk. Nem tartom őt első vonalbeli írónak, ahhoz túl egzaltált, túl erős a stílromantika, erőltetett is, még nem mindenütt giccses, de már túl sok az érzelem. Nyírőnek elsősorban a nyelvezete mesterkélt számomra. És nincs humora. Tamási és Nyírő között nagyságrendi különbség van. Ennek ellenére Nyírő ott volt azon a polcon, ahonnan érdemes volt időnként levenni. Most ezt sikerült elrontani, belerondítottak, pedig lehetett volna tisztító hatása is ennek a történetnek. Megbeszélhettük volna a két világháború közti magyar külpolitikát, a világháború alatt eluralkodott ideológiákat, víziókat. Tisztázhattuk volna egyszer s mindenkorra, hogy a fasizmus, a szélsőjobb, az antiszemitizmus mit ártott ebben a térségben az emberek fejében. És árt mind a mai napig. Valamennyi ebből előjött, de megint bebizonyosodott, hogy a magyar társadalom olyan állapotban van, hogy nem képes ezeket a dolgokat a helyükre tenni. Magyarországon sem, és lassan itt, Erdélyben sem.

Egyébként, ha már a kultuszokról beszélünk, Sütőről is szólni kellene. O, ami a nyelvkezelést illeti, ha kicsit modorosán is, folytatója Tamásinak. Ma már neki sincs kultusza.

Mi most azt járjuk körbe Erdély kapcsán, hogy: identitás, multikulturalizmus. Veszteségérzetem van. Abban, amit például Tamási elkezdett, benne volt egy nagy erdélyi prózának a lehetősége, de nem valósult meg. Amit a dél-amerikai irodalommal kapcsolatosan emlegetni szoktak, amit mágikus realizmusnak szokás nevezni, valami hasonlónak nálunk is megvolt a lehetősége, de nem következett be. A latin-amerikai írók az ottani nyers és kemény valóságot úgy tudják felmutatni, hogy végigvonul az elbeszélésen egyfajta metafizikus szemlélet, egy transzcendentális világlátás is. A valóság mindig kitürem- kedik a mágia irányába, aztán fel is oldódik. Ráleltek valamire, és ezt az is bizonyítja, hogy nem csupán egy-két szerzőről van szó, aki ezt magas szinten művelni képes.- Ezt a párhuzamot Bodor Adummal szokták, az ő prózájával szokták folytatni.- így igaz, őt nagyon szeretem én is, egyik könyvéről, amikor még itt élt, írtam is kis recenziót. Erdélyben akkor is őt tartották az egyik legjobb írónak, ez nem vitás.

Viszont róla nekem nem a mágikus realizmus jut eszembe, az ő prózája azt az erdélyi identitás-farsangot mutatja be, amit Kántor Lajos így nevezett egy könyve címében: konglomerátum.- Ugye egyetértünk abban, hogy senkit se lokalizáljunk? Nem attól nagy valaki, hogy erdélyi vagy magyarországi, és nem attól, hogy dél-amerikai.- Egyetértek, persze. Viszont az Abel megjelenése, az Anyám könnyű álmot ígér megjelenése más-más okból ugyan, de a maga idejében egyaránt fontos volt. A kezdet lehetett volna, amire ráépülhet egy egész irányzat. Erdély mindenféle nyavalyával, identitászavarral, történelmi bajjal, hittel és tévhittel, különféle vallásokkal és kultúrákkal telített régió.

70