Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

lenül, hogy vajmi kevés a realitása. Bár a székelység eredete tényleg mindmáig vitatott. Nekem erről az jut eszembe, hogy amikor elmegyek Magyarországra, a Dunántúlra, menynyire otthonosan üti meg a fülemet a dunántúli ejtés, mert a két e hang használata nagyon közel áll, meg még néhány más tájnyelvi jellegzetesség is a székely nyelvjáráshoz. Csínján bánnék a „külön székelység" elmélettel. Sem történelmileg, sem politikailag nem tartom hasznosnak, ha a székelyeket külön népként kezeljük.- Te is székelységről beszélsz, gyűjtőfogalomként használod, holott a Székelyföld hármas, ha akarom ötös tagolású, és mindegyiket le lehet írni úgy, hogy alapvető hagyományaiban különbözik a többitől. A magyarországi ember amikor azt mondja, hogy utazik a Székelyföldre, nem is mindig tudja, hova megy.- A magyarok számára, okkal, ok nélkül, Erdély a hagyományok földje, a fényes napkelet. A románok is szívesen beszélnek arról, hogy Erdély a román nyelv bölcsője, de ez éppúgy csak mítosz, mint nálunk, mondjuk, a hun eredet. Erdély valójában a nyugatot jelenti a román kultúrában, az európai nyitást. Nekik napnyugat, nekünk napkelet. Ezt a kettőt nehéz összeegyeztetni.

Vannak néprajzi sajátosságok, amelyek egybetartozó közösségként mutatják fel a szé- kelységet, akár a népzenei, akár más folklórelemekre gondolunk. Az etnográfusok ezt jól körbejárták. Vannak nyelvi jellegzetességek is, bár Székelyföldön belül számos nyelvjárási alegység, kisrégió mutatható ki, összességében jellemző, egy olyan nyelvi sajátosság, amely Dunántúlon még föllelhető, de gyengébben, és amelyért nagy kár, hogy kiveszett a magyar nyelvből, például a két e hang. Magánhangzók szempontjából meglehetősen szegények vagyunk, ezt színezhette volna az öző nyelvjárás, de az sem vált uralkodóvá. Ugyanazok a gyökerei, mint a két e hangnak, ami máshol már szinte kiveszett. Viszont egész Székelyföldön megvan. Vannak más nyelvi elemek is, amelyek azt bizonyítják, hogy életformában, szervezésben, közigazgatásban a székelység külön entitásként létezett, attól függetlenül, hogy igaz-e vagy sem a külön eredet. Azt hiszem, alapvetően a közigazgatási különbségek vezettek oda, hogy ma külön népcsoportnak tekintik egyesek a székelységet. A sajátos társadalmi szervezési mód, a sajátos szabadságjogok, a szabad székely rendszer, amely időről időre megbicsaklott ugyan, és már az erdélyi fejedelmek is újra meg újra maguk alá gyűrték a székelyeket. De azért hol lappangva, hol nyíltan mindig élt ez a rendszer. Ilyenekben látom a székelység különlétét. Az is megérne egy elemzést, hogy ez a közösség Erdélyen belül, tömbben hogyan tudott megmaradni. Amikor haragszom az enyéimre, azt szoktam mondani, hogy annyira összeférhetetlenek a székelyek, hogy nem tudott a nyakukra telepedni senki. Ez részemről, persze, inkább tréfa.

Az újabb keletű erőszakos asszimilációs törekvéseknek köszönhetően érthető, hogy nem csak megmaradt, hanem erősödött a különállás. A huszadik századra gondolok és Trianon utánra, amikor már volt módszeres betelepítési politika Romániában. Ceau§escu idejében ez erősödött fel. O már úgy iparosított, hogy szakembereket és szakmunkásokat máshonnan hozott a Székelyföldre. Ezt a pozitív folyamatot, az iparosítást is ki tudta használni az a rendszer arra, hogy etnikailag megpróbálja elegyíteni ezt a vidéket. Trianon után Erdély nyugati részén kezdték az etnikai föllazítást és elkeverést, ami földrajzilag csak valamikor Ceau§escu rendszerében ért el a Székelyföldig. De nem csak a huszadik századról van szó. Végül is elképzelhető, hogy más magyar közösségekhez képest olyan messzire nyúló, történelmi, közigazgatási, akár törzsi különbség is volt a székelyek esetében, ami ezt a sajátos státust indokolttá tette, és ez hagyományként továbbélt, továbbvitték a székelyek. Ennek következtében volt itt-ott a Székelyföldön is arisztokrácia, de nem mindenütt és nem olyan erőben, mint Erdély más részein. A zsellérség, jobbágyság rendszere is sokkal csökevényesebb, ennek következtében az etnikai mozgás is kisebb volt.

66