Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Weöres Sándor ismeretlen versikéje: Egy Ilia Mihálynak írt rögtönzésről
volna mesélni erről. Tápai származása miatt eleve beleszületett a gyékényszövés hagyományába. Egy interjúban mondta erről: „A [tápai] parasztságot nem úgy kell elképzelni, hogy földhözragadt, a világról semmit nem tudó emberek közössége. Két dolog, részben a város közelsége, részben pedig a tápaiak jellegzetes foglalkozása, a gyékényszövés lehetővé tette, hogy utazzanak. A gyékény ugyanis nem Tápén termett, mert a Tisza szabályozásának következtében eltűntek a vadvizek, így a gyékény is eltűnt, ezért az embereknek el kellett utazniuk messzire anyagot beszerezni. Tiszakécske, Debrecen környékére jártak, nagyon messzire, sőt délre is, Palics környékére is elutaztak. Ehhez járult még, ami másoknak is, a katonaság. Tehát a katonaság és a gyékényvágás eredményeképpen ezeknek a parasztembereknek volt tudomásuk a világról. Sok mindent hazahoztak nyelvileg, öltözködésben és énekben is. Nagyon érdekes világ volt. A nagyapám például a Burgban volt katona, látta a császárt is, Ferenc Józsefet. O ezenkívül cseregyerek is volt. Szövött gyékényt szállítottak szerbeknek a Bácskába; ezek a szerbek zöldségtermelők voltak, és a fagy ellen gyékénnyel védték a zöldséget. "3 Ilia Mihály emellett többször írt is a tápai gyékényszövésről, legjelentősebb írása a témáról a - Juhász Antallal közösen jegyzett - összefoglaló tanulmány.4 A versszak második sorában azonban vagy apró tárgytévesztés, vagy a költői szabadságból fakadó szándékolt „csúsztatás" van a valósághoz képest. Weöres a versben végig - így az utolsó versszakban is - sást szerepeltet jellegzetes tiszai növényként. Ez meglehet, helytálló, Ilia Mihálytól mégsem sásfonatot kapott, hanem gyékényből készült ajándékokat. A versben megírt tápai szatyornak utóélete is lett: szerepel egy, a költőről készült fényképfelvételen. Weöres a fotón éppen piknikezik, előtte egy szatyorban körték és almák, mellette egy másikban papírba csomagolt dolgok vannak.5 Az Ilia Mihálytól kapott szatyor a bal oldali, amelyben a gyümölcsök vannak; nyilván erősebb is, nagyobb a teherbírása (a másik nem gyékényből, hanem csuhából készült, nem tápai). Érdemes megjegyezni, hogy éppen a vers megjelenésének idején, 1974 áprilisában Weöres és felesége szintén felléptek Szegeden, közös felolvasóestet tartottak: „Weöres Sándor és Károlyi Amy voltak a fiatalok vendégei a tudományegyetem KISZ-klubjában csütörtökön [ápr. 25.] este megrendezett versünnepen, amelyen Csernus Mariann mutatta be Weöres Psyché című versciklusából összeállított, egész estét betöltő műsorát."6 Minden bizonnyal ekkor is találkoztak llia Mihállyal. 3 A Levél Szegedre azonban nem mondható teljes egészében rögtönzésnek, ellentétben azzal, amelyet Ilia Mihály szívességéből ismertem meg, s így szól: 3 [Brassai Zoltán]: „Nem élhet az ember haragban..." Brossai Zoltán beszélgetése llia Mihállyal. Ex Symposion, 2007. 59. sz. 1^10. 4 llia Mihály-Juhász Antal: Gyékénymunka. In: Tápé története és néprajza. Szerk.: J. A. és I. M. Tápé, 1970. 297-325. - Később önálló kis kötetben is megjelent: A tápai gyékénymunka. Szeged 1984. (Minikönyv) 5 A felvételt az MTI fotóriportere, Molnár Edit készítette, 1975. szeptember 20-án. A kép megtekinthető: http://fmh.hu/kultura_oktatas-kultura/20100825_kor_kepek_fotok/print 6 S. E. [Sulyok Erzsébet]: Versünnep a JATE-kubban. Délmagyarország, 1974. ápr. 27. 44
