Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Szigeti Csaba: W+10, avagy Weöres Sándor Finaléjának költészettörténeti elhelyezése
19. sor: [„nyílt és bátor tekintete katonáinak mozdulatlan sorfalán szaladt végig... A császárné szerény mosollyal szakadatlanul hajlongott, mintha csak azt mondaná: Köszönöm, köszönöm, én is nagyon szeretem Wilhelmet. Azután jöttek a gyerekek. Egy, kettő, három, négy fiú... A trónörökös Nagy Fridrik-korabeli testőrruhában, azzal a furcsa alakú püspöksüveggel... és még másik három kis legényke, tengerészruhában, a nevelőikkel.", 13. p.] 21. sor: [„A fény vakká, a lárma süketté, a kettő együtt kábulttá tette. Mintha egy álomképet látott volna... Százezrek lelkének öntudatlan kitörése volt ez, himnusza a német egységnek, önérzetnek, szaporaságnak. /.../ a tömeg önkéntelen rohamot intézett, mely egy percre megingatta még a katonai sorfalat is... Egy sikoltozó asszonyt az omnibuszhoz szorítottak...", 13-14. p.] A 25. sorhoz 1. a 2. sor jegyzetét. 38. sor: [„Te is azt hiszed, hogy Magyarország, vagy pláne Háromszék a világ közepe, s annál különb föld nincs a kerek fóldtekén. Egy kis különbséggel - felelt büszkén Puskás -, hogy nekem igazam van." „Persze, hogy igazad van. Minden nemzetnek igaza van. Hitvány, csapnivaló náció volnánk, ha nem azt tartanók, hogy a világ első nemzete vagyunk. Azért ne haragudjál a németekre... De mikor olyan szemtelenül sokan vannak. Levegőt se hagynak az embernek. Megfulladok ebben az országban. Nyisd ki az ablakot! - felelt egyszerűen Simándy. Az ablakok a széles Bismarck- Strassera nyíltak.", 9-10. p.] 39. sor: [,,A katonák mögött százezernyi nép, nemzeti kokárdákkal, Vilmos arcképével a kalapjukon, szakadatlan ordítással tódult ide-oda. Száz-száz emberből álló csoportok külön-külön a Wacht am Rhein-t énekelték, s ez növelte a pokoli hangzavart.", 10. p.] 40. sor: [„Néha éles katonai kommandók hangzottak s tompa dübörgéssel ezer puska agya dobbant a kövezethez.", 10. p.] 41. sor: [,,S ez a sok német még csak nem is tudja, hogy székely egyáltalán van a világon, pedig a legműveltebb nációnak tartja magát. Ha az Úristen még egyszer teremtené az emberiséget, bizonyára magyart teremtene legtöbbet. Micsoda ital ez az édeses, barna lé!", 8. p.] 42. sor: [„Odaadná Köln egész évi sörtermését egy kupica fenyővízért. (De régen nem is ittunk!) Aztán, hogy el vannak telve mindennel, ami az övék. Itt a Studentenheim-ben a fogadós levett kalappal vezette őket a táblához, mely hirdette, hogy egykor Goethe és Schiller itt méltóztattak reggelizni.", 8. p.j 43. sor: [„miközben az abroszt fölhajtva, késével diákszokás szerint az asztalt nyeste, faragta, döfödte. Simándy látta ezt és szomorúan mosolygott. O valamivel magasabbra emelkedett és messzebbre látott.", 8-9. ] Csak ebből az egyszerű összeolvasásból rengeteg tapasztalatot szerezhetni. Tekintsük át ezeket az apróbb-jelentősebb tapasztalatokat! Hogy a költő valóban minden 10. szót emelt ki kiinduló alapszövegéből, az jól érzékelhető az 34
