Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse
lás képét vonja össze, míg a vers szövege naturalisztikus és abszurd ellentétekben rendezi el a sokak által szeretett, fehértestű lány és a mészáros által megvásárolt feketedő és legyek által ellepett hús képeit. A férfi-nő kapcsolatokról szóló verseket a Társadalom című három vers követi, amelyek egyes szám harmadik személyben jellemzik a társadalmat a „bolondok tornya" metafora, a „bírhatnám-patvar görcs-alakjai" és a „törvényház: súlyos meddő kövek" trópusok kifejtésével. A „púpos" és a „görcs-alak" kifejezések a testi deformációt negatív erkölcsi értékítélethez rendeli; a testi fogyatékosságok Comenius könyvében is szerepelnek a 44. fejezetben (Deformes & Monstrosi), azonban ott leíróan, értékítélet nélkül jelennek meg. A hallgatás tornya című kötetben a Társadalom című versek tematikusán kapcsolódnak - Dante Poklát idézve - A reménytelenség könyve (1944) és a XX. századi freskó (1946) című társadalombíráló versek kontextusához. A következő tíz vers tematikája szintén társadalmi és erkölcsi kérdéseket vet fel: az első három (A test, A pénz és A siker) a test szükségleteinek, a Júdás példáját követő kapzsiságnak és a szarkasztikusán ábrázolt kevélységnek a társadalmi vetületei, amelyeket A teljesség felé című prózakötet A jelenkorról című részlete tárgyal: „A felgyújtott vagyon, mely a szükségleten túl-burjánzik, csak nyűg és gond, s előbb-utóbb kicsúszik gazdája alól, úgy, hogy a szükséges sem marad meg. A rang eltávolít minden elviselhető emberitől, értelmetlen korlátokat emel, melyek gyűlölséget és irigységet szítanak. Az érvényesülés nem vezet sehova, mert ezen az úton mindig van tovább és mégtovább, az érvényesülési vágy elviselhetetlen viszketegség, mint a bőrbaj."46 Comenius könyvének 109. része (Ethica) az erkölcsfilozófia néhány alapfogalmára tér ki, köztük az emberségesség (115. Humanitás) erényére. Ennek az erénynek az ellentétét ábrázolja az Orbis pictus 74. (A közelmúlt történelméből) és 75. (Az érzelmes zsarnok) verse, amelyek történelmi kontextusba helyezhetők. A közelmúlt történelméből című vers két alakot rajzol egymás mellé: a kampón függő csont sovány zsidólányt és „legényét", aki sétáló „katona-nőkre" ront, ami a második világháborúra és a holokausztra utal. Az érzelmes zsarnok cím előrevetíti az ironikus paradoxont, amelyet a népirtó „Dsingiz khán" valamint érzékeny növény- és állatbarát jelleme között létrehoz a vers. A 76. vers (A csillagszóró ember) Comenius könyvében a nagylelkűség (117. Liberalitas) fényekkel ábrázolt allegóriája, míg a 77. vers (A költő) a Comenius könyvében leírt bátorság (113. Fortitudo) rajza, és ez utóbbit azzal az ellentéttel érzékelteti, amely az egyébként félénk, nyúlszívű költő és a műveiben alkotó bátor oroszlán között létezik. A tízes egység utolsó három versében, amelynek Emlékezés a címe, az én elégi- kus hangon szólítja meg a megszemélyesített halottat, és így halotti búcsúztató verssé alakulnak a sorok. A hiány, a sötétség, az éjszaka, a fájdalom és a hideg visszatérő motívum az ellentétekre épülő versekben. Ez a három vers ismét előkészíti a következő hét verset, amelyekhez tematikusán kapcsolódik a halál megjelenítésével. A 81. versben (Elhagyottan) az én a halott anyát keresi, és a sorok az előző három vers motívumaiból épülnek fel. Ehhez 46 Egybegyűjtött írások 1., 524. 28
