Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse

és mozgalmas képekkel írja le az eke mögötti szántó ember munkáját, akinek alakja az író könyvében örök életet kap.

A felnőtt ember szemléletmódját tematizálja a 15. vers (A tipró talp), amely a nietzschei istentagadás és az isteni működés ellentétét fogalmazza meg az istentagadó és az isteni hatalom dialógusaként, és a 16. vers (Echo), amelyben a tanító hangú én arra a veszélyre hívja fel a megszólított, általános „te" figyelmét, amely a mitológiai Echó és a vágyak között kialakulhat, mivel Echó a vágyaink ismételgetésével a jelentéktelen semmiségeket erősíti fel. A vers a levegő mint a jelentéktelenség metaforáját három költői képpel jeleníti meg: „szél-kordé, köd-láb, levegő-kebel". A versben használt vágy fogalma és jelentősége szintén A teljesség felé egyik részletének (A teljes-ember) kontextusához kapcsolódik: „(...) felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzőkészülék, mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek erőszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen: belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelőznek. (...) Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem (..,)"35

A hét versből álló egység elején az ember keletkezése, a végén pedig a halála szerepel. Fürdőben és temetőben ábrázolt meztelen testeken keresztül mutatja be a létezés és a halál ellentétét az elbeszélő hangú Fürdő és temető című vers, amelyet A menny-sárkány című három versszakból álló vers követ. A hét verset követő és lezáró ódában az a sárkány a megszólított, amely a keleti hagyományok és a vers szimbolikája szerint nem az ellenfél vagy ellenség fogalmához, hanem a halhatatlansághoz, az anyagi és a szellemi világ kombinációjához kapcsolódik, így transzcendens jelentést hordoz. A második versszakban a napszakok váltakozása a kínai hagyományoknak azzal a pretextusával függ össze, amely szerint a sárkány a mindent átölelő, kozmikus jelentőségével a ritmikus élet szimbóluma36 és a kozmikus megújulás rítusában is jelentős.37 Az utolsó versszakban mint fehér sárkány jelenik meg, amely a kínai hagyomány szerint a halál fölött uralkodik, a néphit szerint pedig télen a föld alatt él38, és ez a jelentéstartalom az utolsó két versszak kontextusában is érvényes. Az első két versszakban megszólított menny-sárkány a „te" szerepébe kerül a megszólítás alakzata miatt, ezáltal szubjektummá válik, és a nyelvileg megalkotott szubjektum a tisztán anyagi állapotot meghaladja, ezáltal transzcendenssé válik.39

A következő tíz vers közül az első hét visszakanyarodik a természeti környezet, az ég és a föld bemutatásához. A Nap, a Hold és a Csillagok című versek elbeszélő hangja, érzékletes és képgazdag leírása az őselemekre, a mikro- és a makrokozmosz ellentétére épülnek. A következő három vers (Síksági kikelet, A forróövi óceánon és Hegyi táj) a növény- és állatvilágot festi meg - egyes szám harmadik személyben - a címekben jelzett földrajzi helyeken, a térszerkezetük

35 Egybegyűjtött írások 1. 517.

36 Juan Eduardo Cirlot: A Dictionary of Symbols. London, Routledge, 1971. 87.

37 Lindsay Jones, főszerk.: 2005. Encyclopedia of Religion 1-15. Detroit, Thomson-Gale, Macmillan Reference USA, 2005. 2433.

38 Hans Biedermann: Knaurs Lexikon der Symbole. 97-98.

39 Jonathan Culler: Aposztrophé. 380.

24