Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse
Ocsai Eva Az Orbis pictus 100 verse írásom Weöres Sándor egyik versciklusának az értelmezését kísérli meg, amellyel a kritika kevésbé vagy felületesen foglalkozott. Az Orbis pictus1 (1952) című versciklus 100 versét részben a költő poétikai eljárásai alapján, részben - a versek gazdag kulturális és poétikai beágyazottsága miatt - az intertextuális vonatkozásain keresztül vizsgálom, azt figyelve, hogy miként változnak az egyes újraírt szövegfragmentumok új kontextusba helyezve. A ciklus címén túl a mottó is jelzi, hogy a versek összefüggésbe hozhatók a cseh humanista, Amos Comenius Orbis Pictus című képes gyerekkönyvével, emellett a 100 vers, amely A hallgatás tornya (1956) című kötetben jelent meg, kapcsolódik a kötetbe emelt versek kontextusához, melyeket három évtized költői terméséből választottak ki. A100 vers több mint tíz év alatt keletkezett, és kimutatható a kapcsolatuk az ez idő alatt készült egyéb versekkel, valamint A teljesség felé (1945) című prózakötettel is. Weöres Sándor lírája a magyar költészet történetében egyedülálló, részben azért, mert elutasította az alanyi költészet szemléletmódját, amely az alany belső világát, vágyait és gondolatait állítja a megnyilatkozások középpontjába, e középpontba ugyanis - a prosopopeia1 2 trópusa által - olyan szerepeket és nézőpontokat helyezett, amelyek az ősköltészet, a vallások, a mítoszok, a történelmi elbeszélések, a magyar és a világirodalom költői eszközeiből, motívumaiból és szimbólumaiból építkeznek, és e sokszínű témakincset a létezés egyetemességének távlatában rendezte el. Ars poeticájának ezt az aspektusát egy beszélgetés során a következőképpen fogalmazta meg: „A legtöbb költőnél azt tapasztalom, hogy a tulajdonképpeni törekvése önmagának a kibontása, megmutatása, az érvényesülés, a karrier. Önmagát átadja az embereknek, hogy ezért sikert, dicsőséget, anyagi javakat 1 A versciklus címének mindkét szava többnyire nagy kezdőbetűvel szerepel a tanulmányokban, ami feltehetően azzal magyarázható, hogy az Egybegyűjtött írások című kötetben a cím minden betűje nagybetűvel van szedve, ami alapján csak találgatni lehet, mi a helyes forma. Egy másik magyarázat lehet, hogy a ciklushoz mintaként szolgáló Comenius-kötet címében szintén nagybetűvel írják mindkét szót. Azonban A hallgatás tornya (1952) című kötetben, ahol a versciklus először jelent meg, az Orbis pictus írásmód szerepel, ezért én is ezt követem. (Weöres Sándor: A hallgatás tornya. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956. 335.) 2 A szókép a képzeletbeli, jelen nem lévő vagy halott személyre, illetve jelenségre vonatkozik, akit a beszédben jelenítenek meg. Oxford Dictionaries - english.oxforddictionaries.com (letöltve 2012. december 12.) Lásd még: John Anthony Cuddon: The Penguin Dictionary of Literary Terms and Literary Theory. London, Penguin Books, 1992. 706. 16
