Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Pethő Ildikó: Weöres-variációk
odébbtoltam, s aztán más oldalról közelítettem az Atlantiszhoz."26 Az Atlantisz folytatása az IMA, melynek szövege Weöres versének azon része, mely „Atlantis elfeledt hangjá"-t, Atlantisz képzeletbeli ősi nyelvét szólaltatja meg halandzsanyelven. Pontosan ez az ősnyelvi jelleg, és ennek hangzása ihlette az IMA-t. Rendkívül izgalmas az is, ahogy a zeneszerző az Atlantisz és az IMA esetében is visszavezeti a műveket néhány igen minimális alapképletre, zenei gondolatra. Az IMA esetében ez egy szinte fizikai hatás, a hanghullámok összerezgése, feszültsége, vibrálása a G és az Asz közötti ponton. (E két hang amúgy is csak egy fél hang távolságra van egymástól, ami köztük van még kevesebb, a fülnek nem épp kellemes hangzásról van itt szó.) Az Atlantisz esetében az alapképlet betűit és az ezekből származtatott hangokat Atlasz (a mítoszban az első ikerpár egyik „fele", így Atlantisz királya) nevéből hozta létre (A és sz, ebből A és Esz). Ez szimbolikusan utal Atlantiszra is az azonos betűk miatt. A zeneszerző használta továbbá az atlantiszi számszimbolikát is, az ötös és tízes szám szimbolikus elem a műben. (Erről bővebben olvashatunk a hivatkozott cikkben.) Atlantisz mítosza hordozza továbbá az emberiség alaptörténeteit az édenkert- ről, aranykorról, a tökéletes világnak és tökéletes kultúrának az elvesztéséről, a pusztító özönvízről. Atlantisz a titokzatos, a megismerhetetlen. Ahogy Weöres verse is szól kezdetről és végről, örök visszatérésről („og örvény forog örvény foMINDEN VISSZATÉR örvény forog"), elgondolkodhatunk a teljes pusztuláson, világok, kultúrák eltűnésén és az újjászületés lehetőségein. A balett nemcsak a zeneválasztás révén, hanem közvetlenül is felhasználta Weöres szövegének egy részletét. A homokkal borított színpadra írt szimbolikus jelentésű szavakat a nézők is láthatták a hátsó drapériára kivetítve: szűz szem szárny Nap hold gyöngy szél anya szív kedv sír lomb út sárWeöres versében ezt a szövegrészt a nagybetűkkel is kiemelt „EZ VOLT:" sor vezeti be. A részletben szereplő szavak még az ősi világhoz, ősi tudáshoz tartozó szavak, a létezés, az emberi tapasztalás alapszavai. Talányos az utolsó szó helyét elfoglaló gondolatjel. Alapvetően központozás nélküli a vers, egyetlen elválasztójelet, valamint az ősnyelvi halandzsaszövegben két kettőspontot találunk, így az írásjeleknek feltételezhetően jelentősebb funkciója van ott, ahol megjelennek. Az „EZ VOLT:" kijelentés kinyilatkoztatásszerű határozottságot sugall. A gondolatjel, olyan, mint egy filmszakadás, hiába „kaparunk" („legörnyedt vének / összegyűlnek / kaparnak / mi volt / az árkokban") nem tudható meg több. Most újra felidézve az akkori produkciót, figyelmet érdemlőnek tetszik az a megoldás, hogy míg az atlantisziakat pusztulásba döntő erőket kizárólag férfiak táncolták, az atlantisziakat túlnyomó többségben nők, talán ha egy-két férfi táncos volt közöttük. Mivel ez nyilván nem lehet véletlen, el kell gondolkodnunk 26 Uo. 14
