Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Pethő Ildikó: Weöres-variációk
a »Rongyszőnyeg« ciklus folytatása a »Rongyszőnyeg Toldalékok« sorozata. "20 Csukás István, Határ Győző, Tandori Dezső, Takács Zsuzsa és mások folytatták Weöres sorozatát. A közismert megzenésítések mellett számos komolyzenei megzenésítés is létezik, mint például (a teljesség igénye nélkül) Petrovics Emil IV. kantátája (Mind elmegyünk) női karra és kamarazenekarra, Farkas Ferenc Gyümölcskosár című műve énekhangra zongorakísérettel Weöres verseire (Gáspár, Ládika, Marasztalás, Falusi reggel, Mondóka, A kőbéka, Altatódal, Száncsengő, Békakirály, A tündér, Paprika Jancsi szerenádja, Déli felhők). (Közülük többet magam is énekeltem, így ezek a találkozások eleven tapasztalást jelentenek.) Orbán György, kortárs zeneszerző Pilinszky és József Attila versei mellett leginkább Weöres verseket ültetett át szóló énekhangra21 (Nyolc dal, Nyolc dal Weöres Sándor verseire) vagy kórusra (Gágogó, Paprikajancsi szerenádja). Weöres Hangcsoportok című halandzsaversét Vántus István komponálta kórusművé gyermek- vagy női karra. Weöres költői eszménye a tartalmától függetlenül olvasható szöveg, mint amilyen az imént említett Hangcsoportok is. Ezzel egybevág Orbán György gondolata a megzenésíteni kívánt szövegek kiválasztásáról: „Szívesen választok holt nyelveket, például szász, jiddis népköltészetet. Vagy »nem létező« szövegeket [...]. Tehát a textus nemcsak tartalmilag fontos, hanem a nyelv hangzása, az általa kínált játéklehetőségek szempontjából is."22 Megzenésítésre - vallja Orbán - a minél lazább anyag (szöveg) az ideális, mert az annál többet bír el zenében. (Erről eszembe jut a Tizenkettedik szimfónia: „alma ágon". Ez a két szó, ez a laza anyag, mindent elbírt, az építkezést, a végtelenbe tágítást és a teljes szétporlasztást is.) Érdekesek lehetnének a zenei szerkezetű versek megzenésítései, ha lennének. Elég nehéz azonban a Fugát, a Fughettát, a Tizenkettedik szimfóniát vagy akár a Mindannyian című verset megzenésítve elképzelni. Arról lehet szó, hogy a zenei szerkesztésű versek eleve annyira zeneszerűek, mintegy zenévé válnak, hogy már nem kell azokat megzenésíteni. Van azért ilyen is, például a Bolero, de ez a vers a szerkezete és a versbeni fő cselekvés (a séta különböző változatai) miatt is (erre most itt nem térek ki részletesen) nem a zenei boleróhoz, hanem inkább a tánchoz köthető. Egy másik ilyen példa az Első szimfónia. Weöres Első szimfóniáit a Kaláka (Kaláka, 1977) és a Sebő Együttes (Rejtelmek, 2001) is megzenésítette, programzene (négy évszak szimfónia) lévén eléggé érthető módon. Weöres fontosnak tartotta verseinek a mozgásművészettel való rokonságát is: „ami a verseimben zenei elem, az ugyanannyira mozgáselem is, táncelem. Nem is annyira tánc, mint inkább mozgásművészet.''23 A Szegedi Kortárs Balett 2005 tavaszán mutatta be Atlantisz című, Eötvös Péter zenéjére koreografált produkcióját, 20 Sebő Ferenc: Rongyszőnyeg, 1997, fülszöveg. 21 Ezek közül négy megtalálható Fekete Mária-Pallag Judit (szerk.): A magyar dal mesterei II. c. kötetben, Kortárs Zeneműhely, KZM 03, Budapest, 2010. 22 Orbán György: A dal attól jó, hogy daloltatja magát. Hollós Máté beszélgetése a zeneszerzővel. In: Muzsika 2009/május, www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_ article=2906&hl=orbán [2013. január 8.] A cikk címét vö. Kányádi Sándor történetével: A vers az, amit mondani kell. In: Kaláka: Kányádi, Hangzó Helikon-sorozat, Helikon Kiadó Kft., 2004, 6. 23 Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Domokos Mátyás (szerk.), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 372-373. 12
