Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Tóth Tünde: Pillanatszótár: Csendes Toll élete, avagy A-Z örökké valóság
Tóth Tünde Pillanatszótár Csendes Toll élete, avagy A-Z örökké valóság „Az idő szubjektív kategória, vagy objektív létező? Pillanatok, érzések, tekintetek. Szavak és hallgatások." (Oravecz Imre) „Remegő nyíl: mibe csapódjam? Ezerfele nézek, valamit keresek, széthordanak a szemeim és összerak a pillanat." (Szabó Lőrinc) Csendes Toll, az indián költő olyan könyvet írt, amelyben szubjektív jegyzetei nem szabják meg az olvasás menetét, legfeljebb időbeli irányultságot jeleznek. A jelen megragadhatóságát, az emlékezet szerteágazó képeit szótárazza ki alfabetikus sorrendben, hogy a pillanatnyiság természetéről valami lényegest áruljon el (palimpszeszt szócikk). Mindenekelőtt az egyik énből a másikba lendülésről, az azonosságtudat ingatagságáról: „Új nevem Szürke Galamb lesz, talán. (...) Ki tudja." Xantus János és Csontváry után az énfeloldódás egy vidéki indián személyén keresztül valósul meg. Az elbeszélő kilétét, valamint a kötetet átható fogalmi kereteket - a szócikkek nem lineáris olvashatóságának elismerése mellett meg kell jegyezni - a cím nélküli, bevezető szövegrész magyarázza. A lírikus - nem epilógja: - prológja összefogja a szövegkorpuszt és egyértelműsíti az identitás felépítésének és lebontásának (nem csak) a Jász-életműben hagyománynak tekinthető, önértelmező attitűdjét, amely számos verseskötetben artikulálódott alakváltási (szökési) kísérletekként. A Xantusiana, ezen a jellemzőn túl, strukturális és tematikai értelemben is kiindulópontul szolgálhat, hiszen a szegmentumokra osztott, átfogó koncepcióvá rendeződő verses regény azt az analógiát követi: „Európa indiánjai vagyunk”, amelyen alapul Csendes Toll szótárélete. Az aposztrofálás azonban itt a nemzed gyűjtőkategóriánál zártabban működik. Egyfelől azt az érzést kelti, hogy az egyre szűkebb körre simuló indián lét- és gondolkodásmód mechanizmusának kifejtését készíti elő a mindenekelőtt önmeghatározó-értelmező tendencia. Másfelől sápadtarcúak és indiánok kulturális szembenállása érthető a (fogalmi) izoláció mögött, szemléltetve a veszélyeztetett művészvilágnak a (többségi) társadalom alá vetettségét. A kétségbeesés szólamai azonban elhivatottsággal (ragaszkodás), az újrakezdés reményével társulnak (könyvtár). Utóbbihoz hozzájárul az ifjabb nemzedék, a PPKE Kultúra és Kritika portál nyomtatott kötetének méltatása is (beszéd). „Indiánellenes hangulat van ma a világban. Nem nyíltan, de direkt módon üldözik őket, ellehetetlenítik, rágalmazzák és valótlanságokat állítanak róluk. A kevés indiánt az eltűnés fenyegeti. Néhány utolsó mohikán küzd még, de meddig bírják, meddig marad erő a hangjukban, hogy hallassák? Erő a kezükben, hogy küzdjenek tovább saját igazukért. Az emlékezet megtarthatóságáért. Meddig?"(ellenes) Az alkalmazott kifejezéskészlet a látszólagos összeférhetetlenség ellenére könnyedén illeszkedik még a keresztény vagy a zen-buddhista hagyományokat bevonó szövegrészekbe is, hiszen az indián-lét konnotációi - a természetközeliség, kiegyensúlyozott közösségi élet, béke - a hitbéli meggyőződések közös pontjain keresztül összetett, de egységes világnézetté szerveződnek (sárkányeregetés). E szemléletmód patetikus vagy bagatell pülanatokban is érvényesül szellemi-gondolati többlettel Jász Attila: Csendes Toll élete (Kortárs Kiadó, 2012) 101
