Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához

hozta.32 Az irodalomtudós Szabolcsi Miklós ekképp foglalta össze a tudományos alapú szociológiáról leváló irodalmi szociográfia fő feladatát: „űz emberek tudatában jelentkező új nézetek megragadása, új feszültségek tettenérése, a kor, a társadalmi s a gazdasági helyzet adta új ellentmondások megragadása, az új pszichikum kialakulása, az emberi viszonylatok új típusai - s nem annyira a helyzet statikus-statisztikus leírása".33 Mindezekből a megjelent (megjelenhető) művekben leginkább a különböző társadalmi csoportok „közérzülete" került előtérbe, a kényes gazdasági, hatalmi viszonyokat - hasonlóan, mint az 1945 előtti hivatalos falukutatás esetében láthattuk - nemigen bolygatták a munkák.

Ugyanakkor a szociográfia fogalmi tisztáz(hat)atlansága a hetvenes években sem hagyta nyugodni a műfaj követőit. A Mozgó Világ szociográfia-rovatának szerkesztője, Berkovits György a két világháború közti időszak falukutatását vizsgálva elkülönített „feltáró szociográfiákat" író ellenzéki falukutatókat és „érvénytelen mintha szociográfiákat" alkotó kritikában kormánypárti „ellen-falukutatókat".34 Bár Berkovits sematikus tézise láthatóan tiszteletben tartotta a szocialista történetszemléleti normákat, elemzése mégis több ponton túlmutatott kortársain. A műfaji kettősség kapcsán például kiemelte, hogy nemcsak írók avanzsáltak szociográfussá a Horthy-korszakban (mint kritizálták a szaktudósok), de fordítva is működött a mechanizmus: a kizárólagosan szociográfiákat író fiatal szerzőket (Erdei Ferencet és Kovács Imrét például35) a közvélemény nem tudósnak, hanem írónak tartotta. A gondolatmenet jól példázza tehát, hogy nemcsak maga az alkotó (vagy egyfajta autorizáló közeg) dönti el egy szöveg - vagy épp maga az alkotó - sorsát, de a befogadói, olvasói tudatot sem lehet figyelmen kívül hagyni a minősítésnél.

Berkovits az „érvényes", feltáró valóságirodalom alapjának a kritikus magatartást tartotta, melynek letéteményese a társadalmi érzékenységen és az irodalmi eltökéltségen túl a tartalom megtisztítása („a rárakódott manipulativ rétegektől"), a szembesítő módszer (vagyis a társadalomban uralkodó elvek és a társadalmi gyakorlat ütköztetése) és az adek- vát, öntörvényű tényformára találás (amely „magán viseli annak a tudatformának a bélyegét, amellyel megismerte a témáját" a szociográfus). Ilyen értelemben szociografikus formának tekinthető a tudományos igényű tanulmány, az esztétikai értéket közvetítő ténynovella, továbbá az esettanulmány („ha a tudományos és köznapi tudat változatai ismerhetők föl benne"), a mélyinterjúmontázs („ha az esztétikai megismeréssel keveredik a köznapi tudaté"), a társadalmi esszé („a tudomány és az esztétikum »összjátékából«") és a dokumentummontázs (mindhárom tudatformából épülve fel). A felsorolásban több nehezen mérhető tulajdonságot is talá32 A vitához lásd: Varga Károly, „Discours de la méthode". Adalékok az irodalmi szociográfia és a szociológia viszonyáról szóló vitához, Kritika, 1964/3, 24 30., Féja Géza, A társadalomrajz tegnap és ma, Valóság 1963/6., 60-63. és Csák Gyula, Tudósítás a tudósítókról. Jegyzetek Csoóri Sándor: Tudósítás a toronyból címő könyve ürügyén, Kortárs, 1964/3., 493-496. A polémia a nyolcvanas években is folytatódott, bár kissé más kontextusban. A jeles szociológus, Andorka Rudolf véleménye szerint, míg a tudományos módszertannal bíró szociológia „az általánosítás igényével vizsgál társadalmi folyamatokat", addig a szociográfia lényegében az esettanulmány funkcióját tölti be. Mézes, i. m. Litván György pedig Némedi Dénes könyvét méltatva a szociográfia politikai összefüggéseit elemezte (elsősorban a századelős reformerek és a népiek viszonylatában). Litván György, A magyar szociográfia: tudomány vagy politika, Kortárs, 1986/4., 93-101.

33 Szabolcsi Miklós, A valóság vonzásában, Irodalomtörténeti Közlemények, 1964/3., 396-398.

34 Rézler Gyula idézett munkájában ugyanezt a kifejezést („ellen-falukutatók") használta a kormány- párti szociográfusokra. Rézler, Falukutatók és szociográfusok... = Rézler Gyula válogatott tanulmányai..., 139-140.

35 Berkovits - tévesen - idevette a költőként induló, ám szociográfusként híressé váló Szabó Zoltánt is. Lásd: Hegedűs Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka (http://mek.niif.hu/01100/01149/html/ szaboz.htm. Letöltve: 2012. 06. 05.).

98