Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához
néposztályok, hanem az emberileg elérhető igazság oldalán kell állnia. "13 - kérte számon a babitsi értelmiségi etikát a szerző 1943-ban.14 Az egyébként népiekkel összejáró, többükkel jó kapcsolatot ápoló15, ám műveiket vasszigorral mérlegre tevő Rézlerrel szemben Reitzer Béla az egyik legrégebbi népi indíttatású műhelyből, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumából érkezett a szociológuscéhbe.16 Gondolati alapvetései mégis mentesek bárminemű elfogultságtól. Reitzer egy tudománynépszerűsítő honi folyóiratban próbálta (konkrét művek említése nélkül) körvonalazni a „divatos" szociográfia műfaji sajátosságait, elsősorban tudománytörténeti szempontból. Vélekedése szerint a szociológia „sokkal nehezebb helyzetben van, mint a természettudományok, mert nem áll rendelkezésére a természettudomány fő eszköze: a kísérlet." Meglátása szerint „a kísérlet hiányát a szociológiában a szociográfia hivatott pótolni," mutat egyfajta kiutat a Rézler által felvázolt, eredendő episztemológiai csapdából a szerző. Reitzer olvasatában a szociológia nomotetikus, törvénykutató tudomány, míg a szociográfia idiografikus, leíró diszciplína, mely a konkrét tényekre koncentrál.17 Bár Reitzer fontos kapocsnak tekinthető a népi mozgalom és a korabeli tudományos élet között, mégsem vehető egyértelműen az épp szociográfiáik18 által elhíresült népiek táborába. A (képzettebb) népi szociográfusok közé tartozott ellenben Kovács Imre, aki már 1935-ben felfigyelt rá, hogy Magyarországon nemcsak azért „öszvérműfaj'' a szociográfia, mert a szaktudomány és a szépirodalom határmezsgyéjén helyezkedik el, hanem mert a szaktudományok is osztozni kényszerülnek rajta. „A magyar szociográfiai munkák történelmi és földrajzi vonatkozásokkal, a gazdasági helyzet rövid ismertetésével és a fóldbirtokmegoszlás statisztikájával rendszerint kimerítettnek tekintették a faluismeretet. És így inkább az egyes részletek (földrajzi, történelmi, gazdasági) egyesített monográfiáinak, mint szociográfiának lehetne azokat nevezni" - ítélkezett Kovács, a szociográfia szintetikus mivoltát elismerve, ám a diszciplínák összefüggéseit, a gyakorlatiasság szükségét, a modern tudományok és - némiképp meglepő módon19 - a hideg objektivitás fontosságát hangsúlyozva.20 13 Rézler, i. m., 129-139. A népi és a (reform)konzervatív falukutatás összefüggéseihez: Bartha Ákos, Az érem két oldala: hivatalos falukutatók - népi szociográfusok, Jászkunság, 2008/3-4., 136-161. 14 Lásd Babits recenzióját Julien Benda könyvéről: Babits Mihály, Az írástudók árulása, Bp., Magvető, 1986. 15 Tóth Pál Péter, A szociológus Rézler Gyula = Rézler Gyula válogatott tanulmányai, 13-14. 16 A szegediekhez: Csapiár Ferenc, A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, Bp., Akadémiai, 1967. 17 Reitzer Béla, Mi a szociográfia?, Búvár, 1936/5., 298-300. 18 Csupán a legfontosabb művek: Szabó Zoltán, A tardi helyzet, Bp., 1936, Veres Péter, Az Alföld parasztsága, Bp., 1936, Illyés Gyula, Puszták népe, Bp., 1936, Féja Géza, Viharsarok, Bp, 1937, Kovács Imre, A néma forradalom, Bp., 1937, Erdei Ferenc, Futóhomok, Bp., 1937, Szabó Zoltán, Cifra nyomorúság, Bp., 1938. 19 Kovács saját írásai bővelkednek lírai elemekben. Talán elég csupán utalni A néma forradalom elhíresült kompos nyitányára , vagy a szerző azon általánosító kijelentésére, miszerint „a gazdasági cselédek szociális helyzete és nagy nyomorúsága szinte már az állati nívó felé közeledik." Kovács, A néma forradalom, 7-9., 203. Kovács társadalomtörténetileg bajosan védhető állításaihoz lásd: Bognár Bulcsu, A harmadik út eltérő képviseletei: Erdei Ferenc és Kovács Imre a két világháború közötti parasztpolgárosodás esélyeiről, Magyar Szemle, 2009/7-8., 106. 20 Kovács Imre, Falumunka a Pro Christo Diákok Házában, Magyar Szemle XXIII. kötet, 1. kötet, 61-68. Kovács megjegyzése a két világháború közti korszak népélet-kutatóira vonatkoztatva helytálló. A szociografizálást nem íróként, vagy hivatásból űző („amatőr") falukutatók, vagyis a helyi intelligencia egy része lelkiismeretesen adatolta a falu fontosabb történéseit, mely a nagyobb perspektívában gondolkodó népi és hivatalos szerzők horizontján kívül esett. Lásd: Bartha Ákos, 95
