Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján

megtanultam a velencei sikátorokba kiismerni magam, és erre roppant büszke voltam, hogy nem tévedek el Velencében. Közben volt... egy nyáron át Svédországban dolgoztam. Egy nyáron át Németországban dolgoztam egy... csempegyárban..., a futószalag mellett. És abból a pénzből, meg amit mellette... mit tudom én, villanyt szereltem, meg sofőr voltam. Tehát a bécsi vásárpiacon, a Naschmarkton, ami a nagy és kis zöldségpiaca Bécsnek, ott volt akkoriban a nagypiac is, a nagy vásárpiac, tehát a nagykereskedői piac. Ott dolgoztam mint teherautósofőr. És mit tudom én, nyomdának a villanyszerelését csináltam, meg szóval... mindenféle ilyen dolog. Svédországból azért jöttem vissza, mert a Diákszövetség visszahívott azzal, hogy... a forradalom ötödik évfordulóján volt egy Zutshi nevű indiai diák, aki a... az erőszakmentes mozgalomnak a propagálójaként szervezte meg a magyar forradalomra való emlékezést. És egy ilyen békemenetet tervezett, békemenetet szervezett, ami a Duna mentén végigjött, gyalog, néhány ember táblákkal, le, egészen Andauig, és ennek a csoportnak voltam, részben a csoportot kísérő csoportnak a sofőrje, részben én is meneteltem a csoporttal egy ideig, szakaszokban. Ez is egy aránylag nagy feltűnést keltő akció volt itt, ugye. Rádió, tévé, újságok foglalkoztak velünk és a Zutshival.25

A fenti részletből kirajzolódnak a húszas éveibe érkező Tibor koordinátái. Azzal a biztos tudattal járt egyetemre, hogy nem fogja befejezni, és nem is fog dolgozni a területen, a vizsgaidőszakban inkább lemegy a kellemes Olaszországba csavarogni és tapasztalatot szerezni. A velencei sikátorok kiismerése alkalmas volt jópofa hobbinak, de a jövő elterve- zésében vajmi kevés szerepe lehetett. Addig is maradt a testet s lelket nemesítő cserkészet és a nyílt politikai színvallás, a forradalom emlékének ápolása. A három dolog a felidézés menetében is állandóan egymásba ér, érdekes, hogy nem az utazás előtt, hanem a normális kerékvágásba kerülésre utaló, komolyan vett tanulásra vonatkozott az „akkor már nagyon bizsergett a lábam, hogy valamit azért kell csinálni".

Megszokhattuk, hogy a diákok első külföldi útjait nem a költekezés jellemezte, Tibor szegénysége viszont mintha a többiekén is túltett volna. Nem véletlen, hogy éppen a délitáliai, szicíliai vidék elmaradottsága kapcsán jutott eszébe akkori szűkös anyagi helyzete.

Szicíliában aludtam a narancsligetbe', és ettem narancsot, mert nem volt másra pénzem. [nevet] Kenyéren és narancson éltem. És Bariban, a Bari Ijfúsági szálló... ilyen Jugendherbergbe aludtam, és a lila akác belógott a az ablakon. Én voltam az egyedüli, aki ott voltam húsvétkor, mert az különben ott még ugye teljesen téli időszaknak számít, és Parletta mellett elmentem, autóstoppal csináltam persze mindezt. Elmentem, az autóstopposom az kivitt, Parletta mellett egy salinába, tehát egy só, sókitermelő helyre, Santa-Margherita, Szent Margaritának hívják a helységet. Oda vissza akarok még egyszer menni megnézni, hogy még mindig megvan-e az. Az egy igazi abszolút, abszolút... álmos, délolasz falu volt. Olyan, amilyen... az olasz... realista filmekben van. És ugye Nincs béke az olajfák alatt, meg ezek a nem tudom... ismeri ezt a [utcáról behallatszik a dudaszó] Szóval ez a... úgy nézett ki az a vidék, mint ahogy ott ábrázolták az elnyomott olasz... vidéki proletariátusnak a helyzetét. Úgy is néztek rám a gyerekek, meg mindenki, ugye, mint ahogy Afrikában a fehér emberre néznek. Szóval ott idegen nem járt még, vagy nem tudom, hogy mikor előttem, utoljára. Szóval ott az egy teljesen... s át a hegyeken, csavarogtam, az Appennineken át... jártam. Szicíliába lementem, át Villa San Giovanniba, illetőleg Messinába Villa San Giovanniból. Szóval, néztem a világot. Az nekem fontos volt, hogy lássak, és...és... valahol kitöltött és kielégített, hogy igen, én csavargók, és nem, nem

25 Tapeshwar Nath Zutshi, az NSZK-ban élő indiai diák 1958-61 között Münchentől Andauig tartó békemenetet/zarándoklatot szervezett. „Az 1956-os szabadságharc október 23-án kezdődött és november 4-én végződött. E 12 nap emlékére a magyar határon sátrakban fogunk éjjel-nappal éhség- sztrájkot folytatni a vasfüggönyön túl élő testvéreink emlékére." (Deák 2007: 148.)

49