Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
1968-as évszámba kapaszkodva kezdett el mesélni. Úgy látszik, hogy amikor semmi nem jut eszünkbe, a konszenzuson alapuló és mediatizált történelmi dátumok még mindig a segítségünkre siethetnek. 1968 azonban ebben az esetben csak elrugaszkodási pont volt. A Hamburgban játszódó történet, meglepetésemre, az indítás ellenére nem a kint dolgozó csehszlovák fiatalok problémáiról és az 56-os diákok empátiájáról szólt, hanem sokkal inkább az önfeledt ifjúkort idézte meg. A legfontosabb elem a különböző nemzetiségű diákok keveredése és megmutatkozása volt. József kiemelte a svéd és német munka- szervezők bölcsességét, akik vigyáztak arra, hogy a különböző nemzetiségű fiataloknak muszáj legyen kommunikálni egymással. A svédországi munkára gondolva egy olyan tabló rajzolódott ki, amelyen mindenki elégedett. A vidám fiatalok termelő munkáját és hétvégi szórakozását a helyszínre kivonuló híradókamerák valószínűleg az egyesült Európa-eszme egyik gyakorlati terepeként rögzítették. A répaegyelés elmesélésébe már hús-vér figurák is előkerültek, a spanyol „Speedy González", aki a leggyorsabban végezte a munkát, Severino Cubone, a legjobb boogie-táncos, vagy Károly, magyar diáktárs, akivel együtt dolgoztak a cséplőgépnél. Svédország az élet egységét jelentette, munka, pénz, jó társaság, szórakozás és a lányok. A név nélküli diáklányok élénken foglalkoztatták Józsefet és társait, de a leírásokban kifejezetten ártatlan flörtökről mesélt - pedig már nem voltak kisfiúk, és több esetben hamarosan meg is házasodtak. De mondom, ezek a diákhistóriák, azok nagyszerűek vótak! És mindenkinek ajánlom! Mondom: ennél érdekesebb és jobb dolog ott nem volt! Mi agyondolgoztuk magunkat, és akkor utána az volt a szó... „na, mi van? Elmegyünk a lányokhoz?" A lányok már vártak ránk...! A diáklányok... mer' - este mit tudom én -, szívparti vót! Ez azt jelenti, hogy mindenki kapott egy ilyen cikcakkba szétvágott szívdarabot, és akkor keresni kellett a párját... és ilyen... szóval tényleg... aranyos valamik vótak akkor! Az északi fény által beragyogott svéd mezőföldek, a fárasztó munkával, a remek bérezéssel (a számokra ő is pontosan emlékszik), a bográcsgulyással, a táncpartikkal és lányokkal végérvényesen eltűntek, a múlt szép emlékei közé sorolódtak. Az önfeledt, bohém elemeket sem nélkülöző északi „tánc" a szövegben is véget ért.24 Az idill megtörését furcsa módon a majdani feleség felbukkanása, a házasságkötés okozza, és a tudatos - amúgy szintén izgalmas - élettervezés váltja fel. Na, hát ezek... ezek persze! Ezek... rengeteg ilyen élménye vót' az embernek, úgyhogy szóval... a fiatalkorát... habár munkával, de nagyon jól töltötte. Hát épp olyan... például a feleségemet megismertem... és komolyan tanultam akkor, de viszont ö... nekem kellett... pénzt keresnem is! Mellette még! Ugye nyáron általába' Svédország, Németország - de ez vót' ugye a hatvanas évek végén - és akkor éjjeliőr voltam - még nappal is! Tehát ez azt jelenti, hogy az ember az objektumokat nemcsak éjjel... felügyelte, hanem volt olyan, hogy hétvégéken nappal is. És akkor feleségem jött... annak idején jegyesek vótunk'... hozta nekem a levest, meg nem tudom én, mi, és én meg a... annak idején a... a technikai rajzaimat készítettem a... a éjjeliőri idő alatt. Az utazásoknak József visszatérő módon nagy jelentőséget tulajdonít a világ megismerése szempontjából. Úgy érzi, hogy munkája során jól hasznosultak tapasztalatai, ezért korlátozottabb lehetőségek között, a nyolcvanas években, ő is több osztrák-magyar csereutat 24 A diákok úgy emlékeznek, hogy a svédországi nyári munkák idején átlagban napi 2,5-3 órát aludtak. 46
