Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
Amikor a Bayer Leverkusennél dolgozott barátjával, Károllyal, szakítottak egy kis időt körülnézni. A Ruhr-vidék környékén. Ugye elmentünk Düsseldorfba, elmentünk ott Wuppertalba, meg mit tudom én. Akkor aztán átmentünk Hollandiába, ugye volt egy kis szabadság, éppen egyszer ott voltunk pünkösdkor, ugye, abba az időben. Ja. És átmentünk Hollandiába egy 3-4 napra. Még jól emlékszem rá, hogy... spóroltunk persze, aztán persze, nem akartunk szállodába menni. Egyszer privát laktunk, és egyszer pedig, azt hiszem, Amszterdamban vagy Rotterdamban egy hajón laktunk. Ja? Egy ilyen... ez, ez ott abszolút normális dolog, hogy a Rajnán, Németországban, ugye, áll egy hajó, egy olyan hajó, ami kabinokkal van felszerelve, és mit tudom én, a Rajnán jár, vagy lemegy Magyarországra. Mint ahogy Magyarországon, Budapesten állnak a hajók ott. És ameddig áll, míg a következő utazás jön, azt kiadják mint szállodát. Az ember bemegy oda, és ez meglehetősen olcsó, és kapsz egy kabint, kifizeted, és ez legalább a fele ára, mint egy szállodába elmenni. És ott voltunk, azt mondom, Amszterdamban egy ilyen hajón. És egyszer pedig... Az nagy élmény volt! Egy... A hollandoknál ez szokás, hogy privát, szóval család, családnál lakik az ember. [...] Németországba is van, és Hollandiába elég sűrűn van ilyen. Most nem tudom már, most már elég régen nem voltam Hollandiába, hogy még mindig van, de akkor mindenképpen. Hogy ki volt írva - mit tudom én - egy házra, hogy szoba kiadó. És ez egy oltári nagy élmény volt, mert ezeknek egy oltári nagy kultúrájuk van, egy étkezési kultúrájuk van. Ugye? És az ember tulajdonképpen ott a családdal reggelizik. Mert az benne volt az árba, hogy - mit tudom én - a reggeli, és akkor az ember lemegy, a nagyszobába, és akkor ott meg volt terítve, mit tudom én, nekünk is, és ott ettünk a hollandokkal együtt, ami egy jó reggeli. Ja!? A hollandoknál egy nagyon jó reggeli van. A segédmunkásként megkeresett pénzt nem szívesen verték el, de olcsó túrákra már vállalkozhattak. Az élmények most is az evéshez és a szálláshoz kötődtek. Az olcsó vízi szállás és a szobát kiadó családdal közösen elköltött kiadós reggeli mélyen beleivódott István emlékezetébe. Az emigráns magyar diákok a hatvanas évek elején érhettek el oda, ahová szerencsésebb nyugati diáktársaik jóval korábban. Most már nem ágrólszakadt forradalmároknak nézték őket, hanem jóravaló, kíváncsi, kissé tájékozatlan, szegény egyetemistáknak, akik megengedhették maguknak az olcsó szállást és kosztot. Károly - Órabérért mulatni Károly az egyetemi évek leírásánál tért ki először a külföldi utazásokra. Nem kronológiai sorrendben beszélt a túrákról, hanem akkor említette, amikor a megélhetést biztosító és az egyetemi tanulmányok befejezését lehetővé tevő nyári munkákról számolt be. És ennek az iskolarendszernek a hallatlan előnye, mint nekünk is, hogy dolgozhattunk mellette fél napot, nyári szünetbe', nem kellett az egész évi tananyagot párhuzamosan tanulni, mer biztos vagyok benne, hogy akkor nem lehet mellette dolgozni, és nyáron azt csináltuk, hogy legyen pénzünk. Mer az ösztöndíjat aztán elvesztettük egy bizonyos idő múlva... Svédországba' és Németországba' mentünk a nyári szünetbe' dolgozni. Svédországba' két hónap alatt megkerestünk annyi pénzt, mint egy normál átlag osztrák egy év alatt Bécsben. És akkor ebből tanultuk azt a kilenc hónapot. Az 1960-as évek elején már nem az motiválta az utazásokat, hogy világot akartak látni, hanem az ösztöndíj elvesztése után jó megoldásnak tűnt a külföldi munkavállalás. Most 41
