Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján

Tehát ahol, a magyarok valamit elér... tudtam, hogy valamit el fognak érni, ott voltam. De olyan testközelbe, hogy én láttam azt, hogy hogy csaltak. Tehát hogy a Kárpáti hogy lett olimpiai bajnok, azt én így hallottam a fülemmel. Érti? [...] És képzelje el, hogy ott van egy hatalmas nagy színpad, és a színpad egyik oldalán is, meg a másik oldalán is fauteuilbe. De ennél nagyobb fauteuil-jek voltak, ilyen bőr fauteuilek. És én, olyan pofátlanul, föl lehetett oda menni, nem zavart el senki, ugye. És akkor én határozottan emlékszem, hogy a Horváth Csaba..., egy fiatal, akkor hát fiatal volt, egy szép szőke gyerek volt, és az volt magasan a legjobb. De úgy alakult a helyzet, hogy... újra vívás volt, azt hiszem egy négyes újravívás, az első helyért. Érti? És abba benne volt a hogyhívják, a Horváth, a Kárpáti, magyar részről, a Pavlovszki, aki most halt meg, az a lengyel, tudja világbajnok is volt, meg még egy olasz. Négyen ott voltak. És a hogyhívják, a Horváth Csaba14, [...] azt mondja, hogy haj...] kikap a Kárpáti, akkor én vagyok a hogyhívják. Az olimpiai bajnok. Tudja? De én már előtte hallottam, hogy egy magyar odament a Kárpátihoz és azt mondta a Pavlovszkinak, hogy: Te! Neked nincs sok esélyed. Azt mondja. Mert nem látod, hogy a Horváth a legjobb? Hagyd, hogy a Kárpáti legyen az olimpiai bajnok. Tehát a Pavlovszki elvesztette, és utána mi világbajnokot csinálunk belőled. Érted? Úgy is volt. A Kárpáti már alig tudott mozogni, már nagyon, hát látszott rajta, hogy már alig, szétverhette volna a Pavlovszki, de olimpiai bajnokot csináltak a Kárpátiból, érti?

L. A.: Igen.

Endre: És utána a következő évben, vagy év múlva meg világbajnokot, visszaadták neki úgy, a Pavlovszki. Tehát... És én azóta, engem az olimpia nem érdekel, [lehalkulva] Érti? De semmilyen színvonalon! Amikor látom, hogy ilyen aljasságot csinál a saját [megnyomva] emberével. Érti? És ez németül folyt ott mellettem, tehát mindent értettem. Érti? Hát ez egy nagy élmény volt. És azóta nem érdekel az olimpia, mert ez csak csalás, gazemberség, és nem igaz. Kivéve egy-két esetet. Most meg a dopping. Ugye?

Endre csalódott a várva-várt olimpiában. A „tetten ért" csalás miatt kiábrándult az olimpiai eszméből - bár a sport, különösen a foci iránti szenvedélye mit sem változott -, de a csalódottság a magyarokról is szól. Az interjú jelentős részében különböző történetekben marasztalja el a kisstílű, buta, korrupt, megalkuvó, cinikus magyarokat, akik az EU-csatlakozás ellenére soha nem fogják utolérni például a svédeket, mert velejéig romlott a mentalitásuk. Az állítólagos sportszerűtlenség is - amiről rátermettsége („pofátlansága") és német nyelvtudása révén szerzett tudomást - ebbe a sorba illik. Endre római útján magyarokkal kereste a kapcsolatot - magyar sportolókkal és magyarországi vagy emigráns fiatalokkal. Az olasz fővárosban magyar csoportokat kalauzoló idegenvezető nővel a későbbiekben Magyarországon is találkozott. Korai külföldi útjait a bécsi magyar diákok lelki támasza, a volt gräni iskolaigazgató, Lakos atya egyengette.15 így sikerült - a szintén menekült egykori máriapócsi plébános, Asztalos atya közbenjárására16 - egy éjszakát a Vatikánban töltenie, és a Pax Romana szervezésében jutott el különböző nyugat-európai városokba.

[...] és vele [Lakos atyával] voltam aztán egyszer ilyen Párizs-Riviéra kiránduláson, és utána jártunk a Pax Romana kongresszusokra. Brüsszelben voltunk, Svejcban voltunk, Németországba, szóval minden évben körülbelül húsvétkor volt egy ilyen kongresszus.

14 Helyesen: Horváth Zoltán. A római olimpián 23 évesen a győztes csapat tagja.

15 Lakos Endre (1919-1969) lelkész, Szegedről származott. 1956-ban emigrált, 1957-ben a gräni magyar iskola vezetője, később a Bécsben élő magyar fiatalok lelkipásztora volt.

16 Asztalos János az 1948-as emberhalált követelő ún. pócspetri-ügy idején volt a falu plébánosa. A hírhedt koncepciós per egyik vádlottja lett. Kegyelmi kérvény alapján nem végezték ki, 1956-ban szabadult és külföldre menekült.

35