Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet
egyfelől több JA-levélről valamint a Kossuth- és Arany-kéziratról, amelyek az öt behozott JA-levélen kívül még a birtokában vannak." S mai föltevéseit is, Márta szavait elfogadva, fogalmazza meg: „E szerint Andranykyék [!] lettek volna Holló úr feleségének a rokonai? Vagy ők továbbadták a kivitt kéziratokat más magyar emigránsoknak? Ezt nem tudtam már kideríteni." * Merre lehet innen lépni? Bizonyos, hogy a történet fix pontja Holló doktor. O, 1963- ban, legalább öt, de valószínű, hogy valamennyi levelet birtokolta. A kérdés csak az, hogyan kerültek hozzá a levelek? Hogy - strómanként - Vágó Mártától kapta volna őket, kizárható. Ezt nemcsak Márta explicit tagadása igazolja, de - közvetve, ám annál meggyőzőbben - egész reakciója. Az, ahogy reagált az ügyre. Holló doktor tehát más forrásból jutott a levelekhez. Vagy úgy, ahogy a múzeumban, Fehér Erzsébetnek ezt elmondta, vagy másképpen, de nagy valószínűséggel az Andreánszky-Andreánszkyné-Képes-hármas valamelyik tagjától. Sajnos Holló doktor (1914-1987) már nem él, özvegye azonban igen. Holló Istvánnét levélben kétszer is megkerestem, megadva telefonszámomat is, de tőle sem levélben, sem telefonon nem kaptam választ. Ez, részben, érthető is, idős ember, elmúlt kilencvenéves. Egy barátnője viszont (aki sajnos nevét nem árulta el) a nevében fölhívott, s vele mindkét levelem után beszélhettem. Az alapreakció az elzárkózás volt, ám egykét dolog azért így is kiderült. A második beszélgetés után (2012. márc. 18.) készített följegyzésemből idézem: „Dr. Holló Istvánná Rónai Éva idős, már elmúlt kilencvenéves. 1947 óta lakik a Bem utcában (tehát 1963-ban is ott lakott, azaz ő az, akit Dr. Holló elmondása szerint a nagynénje Londonban megajándékozott a József Attila-levelekkel!), férje, Dr. Holló 1987-ben meghalt. Férjének volt egy ikertestvére, Holló Tibor, akinek felesége bizonyos Klára, ők Amerikában éltek, de ma már ők sem élnek. Elhangzott egy félmondat arról is, hogy korábban már más is kereste rajta a József Attila-dokumentumokat." S ami fontos: a barátnő „kereken tagadta, hogy barátnője, Hollóné, bármit tudna az ügyről. 1963-ban nem járt Angliában, nagynénje vagy más rokona nem él ott, Vágó Mártáról nem tud semmit. A leveleket, ha meglennének ezek nála, előadná, de nincsenek, s nem is tud róluk semmit." Mi szűrhető le mindebből? Az a tény, hogy Hollóné azt a nyilvánvaló (s többszörösen dokumentált) tényt, hogy tudniillik férje 1963-ban birtokolta József Attila öt levelét, sem hajlandó elismerni, paradoxmód, arra vall: titkolnivalója van, s ezt nagyon is tudja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ügy miatt komoly félelmei vannak - ma, közel fél évszázaddal az események után is. Egyik (közvetítőjén keresztül kifejezett) gesztusa pedig komoly aggodalomra ad okot. Ha igaz az a megjegyzése (s magam igazként érzékeltem), hogy ha meglennének a levelek, ideadná őket, a legrosszabb föltevést látszik igazolni. A levelek ma már nincsenek meg. Holló doktor vagy visszaadta annak, akitől kapta őket, vagy - félelemből - megsemmisítette ezeket a „terhelő" papírokat. A másik szál, amelyen el lehet indulni, a Vágó Márta előadta történet három szereplője: Andreánszky, Andreánszkyné és Képes. Egy dolog e történetben, Vágó Márta elbeszélésétől függetlenül (!) is bizonyos: Andreánszkynak volt szerepe a levelek (s más iratok) „menekítésében". Ezt ő maga is elismerte. Életrajzírója, Szabó Éva is, már hivatkozott tanulmányában (Múltunk, 2007. 2. szám) - Vágó Márta nevének említése nélkül - beszél erről (természetesen pozitív kontextusban). S kérdésemre, hogy mire alapozta ezt az állítást, válaszként Andreánszky két, Bokor Lászlóhoz írott levelére (PIL 938. fond 1/56 őrzési egység) utalt, amelyben Andreánszky erről 1978 januárjában maga számolt be. (Bokor László jeles József Attila-kutató volt, nem lehetetlen, hogy ő - egyebek közt - az eltűnt levelek után is nyomozva jutott el Andreánszkyhoz.) Andreánszky története azonban 68
