Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt
támogatás nélkül is talpon tudjon maradni. Kinyilvánították, hogy a gyár manufaktúraként működik, vagyis nem futószalagon állítják elő a termékeket, hanem mindent kézzel csinálnak. Amikor Mádl Ferenc és Makovecz Imre társaságában az igazgatótanács tagja lettem, arra törekedtünk, hogy olyan termékek készüljenek, amelyek a legjobb herendi hagyományokat tükrözik, ugyanakkor továbblépést is jelentenek, és nem mellesleg piacképesek. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehetne az a téma, amelyik mindezt egyszerre megjelenítené. Ismét a véletlennek köszönhettem a megoldást, mert a feleségem akkor érkezett haza Velencéből, és lenyűgözve mesélt a karneválról. A következő évben én is Velencébe utaztam, és megtaláltam a megoldást. Úgy gondoltam, nagyon jó reklám lenne, ha két szép herendi lányt és két jó kiállású legényt felöltöztetnénk herendi motívumokkal díszített ruhába, és így fogadnák a turistákat. Ezt a vezetőség nem támogatta, azt viszont igen, hogy ilyen figurákat készítsünk porcelánból. A herendi porcelánfestők mindig babaszemet rajzolnak, én viszont maszkokat csináltam, és kilyukasztottam a szemüket. Különböző mintákat terveztem, de nagy megdöbbenésemre a festők nem tudták megcsinálni. Megkértem az egyik legügyesebb porcelánfestőt, hogy mutasson nekem olyan herendi motívumot, amit jól tud festeni. Megmutatta. Leültem mellé, együtt megterveztük és megcsináltuk az elsőt. Különböző motívumokat választottam a herendi palettáról, s azokat festették rá a figurákra. A velencei élmény és a herendi motívumvilág úgy kapcsolódott össze, hogy a porcelán csak kívülről szép, belül üreges, miként a maszkok és jelmezek esetében ugyancsak a külső érdekes, az is lehet, hogy egy gyönyörű női jelmez mögött egy ronda öregember rejtőzködik. A herendi gyárral szemben megépítették a Porcelaniumot, ahol a bemutatóműhelyhez múzeum, étterem, kávéház és mintabolt is tartozott. Magam is részt vettem a belső tér kialakításában, és hét nagyméretű porcelánszobrot készítettem. Ezek egyike a Költő - Herenden egyszerűen csak „Csőrös"-ként emlegetik -, amely majdnem egy méter magas. Huszonnégy nemzet emblematikus versének egy-egy részletét írtam rá, amit a látogatók elolvashatnak. Amikor Frankfurtban kiállították a szobrot, csodájára jártak, hogy Herenden mire vagyunk képesek.- Miért volt ez nagy dolog?- Elsősorban azért, mert korábban a herendi porcelánból nagyjából negyven centi magas figurákat hoztak létre, ugyanis fölötte már nagy volt a hibalehetőség. Annak érdekében, hogy a szobor ne dőljön össze, textilből mintáztam meg, ami nem csak a ráncokat mutatja szépen, hanem merevíti a formát is.- A következő nagy munka a budapesti Nemzeti Színház kariatidáinak elkészítése volt. Hogyan dolgozott ezen ?- Előrebocsátom, hogy az épületmunka olyan, mint a zenekari muzsikálás. Ha bármilyen hangszerrel belépek a zenekarba, a karmester jelzését és instrukcióit kell követnem. Az épületmunkák esetében az építész a karmester, és ha elvállalom a megbízást, őhozzá kell igazodnom. A herendi figurák ösztönözték arra az építészt, Siklós Máriát, hogy engem kérjen fel, hiszen az ábrázolt karneváli világ sok szállal kapcsolódik a színjátszáshoz, s eredetileg úgy terveztük, hogy maszkos kreatúrák helyezkednek el a teátrum belső terében, már az előcsarnokban fogadják a nézőket, megtalálhatók a lépcsők mentén, majd a nézőtéren és a színpad szélén is. Végül ez nem valósult meg, mert Schwajda György, a Nemzeti Színház építéséért felelős kormánybiztos elvette a belső munkákat Siklós Máriától, helyette egy szállodák berendezésével foglalkozó angol céget bízott meg az épületbelső kialakításával. A külső épületszobrokat először Zsolnay-kerámiából akartam megcsinálni, de mivel az egyszerűen lefagyott volna, ezért más anyagot kellett keresnem. így találtam 103
