Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt

kirajzolódtak bennük. Miközben ezekkel bajlódtam, meghívtak egy újabb pályázatra, a Szegedi Biológiai Kutató Intézet falára kellett domborművet készíteni. Első körben megnyertem a pályázatot, de aztán rendeztek még egy fordulót, ahol kiestem, és végül nem én kaptam meg a munkát. Úgy gondolom, nagyon fontos alkotás lett volna, ha létrejön. Valami hasonlót fogalmaztam meg a balassagyarmati gyermekotthon reliefjében.- Ennek ellenére nagyon sok vázlatot készített a szegedi munkához. Milyen kérdések mentén kezdett gondolkodni?- Több kérdés merült fel bennem. Először is az érdekelt, hogyan tudom saját világomban újragondolni a kerámia történetében meghatározó két szemlélet, a világmindenség ellentétes erőire alapozódó távol-keleti felfogás és az európai kereszttengely szerinti ábrázolásmód jellegzetességeit. Másfelől a kutatóintézet pályázatában abból indultam ki, hogy a világban nagyjából azonos erőhatások hozzák létre a formákat. Ez egyaránt vonatkozik a galaxisokra és az ember belső szervezetére. Gondoljunk a sejtre, amely általában gömb alakú, de a magból kifejlődő csíra spirál alakban nő. Ha a belső magot megvizsgálom formailag, azt látom, hogy az kettős spirál, amely az örvényben, a fürdőszobai lefolyóban távozó víztölcsérben és az élet bármely területén egyaránt felfedezhető. Elkezdtem ezzel kísérletezni, s a pályamunkában ennek variációit mutattam be, a sejtek szaporodásának és összekapcsolódásának mintájára rendeltem egymáshoz a relief darabjait. Egyik részletét 1971-ben elküldtem a faenzai nemzetközi kiállításra, ahol elnyertem a plasztikai nagy díjat. Később inkább az foglalkoztatott, hogy mitől és hogyan indul el az élet. A tudósok úgy magyarázzák, hogy egy magas szervezettségű fehérje megjelent különböző helyeken, és kozmikus átlövést kapott.- Ezt továbbgondolva születtek meg az egyedülállónak mondható, roncsolt, hasított, lőtt, robbantott képződmények. Mit tapasztalt, amikor előbb a porcelánba, majd az agyagba is belelőtt?- Meg akartam nézni, hogyan hat az említett kozmikus sugárnak megfelelő külső erő az általam használt anyagra, ennek érdekében a barátomtól kölcsönvett légpuskával belelőttem a különböző alakzatokba. Elsősorban geometriai formákat választottam, és meglepődve tapasztaltam, hogy a lövés hatására teljesen átalakultak, és organikussá váltak. Arra is kíváncsi voltam, mi történik, ha ez az energia belülről jön, és fölrobbantottam bizonyos formákat. A lövés esetében soha nem sérültek a vonalak és az élek, ezzel szemben a robbantott tárgynak éppen az éle vagy a sarka szakadt szét. Lassan, lépésenként haladtam tovább, és elkezdtem azon töprengem, hogy mi történhet az élőlénnyel, ha hasonló külső behatás éri.- Ebben segített a madárlenyomatok készítése?- Igen. A véletlen ismertette fel velem ezek jelentőségét, ugyanis állatlenyomatot már a főiskolán készítettem, csak nem vontam le belőle a megfelelő következtetéseket. A kerámiakongresszus nemzetközi résztvevőivel bebarangoltuk Kecskemét környékét, és a bugaci pusztán találtunk egy szikes, kiszáradt tavat. Megpillantottam egy madár tetemét, kiemeltem az iszappal együtt. Bevittem a műhelybe, kiégettem a kemencében, és ezáltal rögzült a madár csontvázának tökéletes lenyomata. Ha otthagytam volna az iszapban a madarat, ugyanez történt volna nagyjából egy év leforgása alatt, de én felgyorsítottam a folyamatot. Később seregnyi madarat szedtem össze mindenhol, és azokat ugyanígy kiégettem. Ekkor jutottam legközelebb élet és halál viszonyához, amely a művészet egyik alapkérdése.- Hogyan jutott el a madarak megformálásától az emberi figurák prezentálásáig? Monográfusát, Kernács Gabriellát idézem, aki nagyon szépen fogalmaz könyvében:

101