Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Aczél Géza: (szino)líra
elfogadható lélektani magyarázatát sejtem hogy az ember a nagy [szerelemben párjával miért akar felesben vendéglőzni amikor még nem tud vagy nincs is kedve főzni [kicsiny éttermekbe ünnepélyesen vonul és foltosán izgató étlapokról már abban a kettős [kötésben válogat botorul melyben mérlegelő elvnek ott araszol az a másik kedvenc fogására lelve [mellé egyensúlyozza a szemben ülőben éppenséggel mi kívánszik a szabad alkoholfogyasztás [mentén így kötöttünk mi is ki egykor hetykén az össznépi szegénységből épphogy kitekintve a [nincstelenség hosszú mítoszára mindig visszaintve a rántott borjúlábnál és az agyvelőnél mely [ugyan reneszánszos életkedv a férfiúnál és némi perverzió a nőnél ám a kétely testes tartárral [leöntve megmaradt örökre a tányérok cseréjének pátoszába döntve kihalászva egymás szeméből [néhány szolidan áradó kacérságot aztán idővel a panírok zsírossága a sárga majonéz epés [tünete bántott s habár kopottas jósággal fáradtan szemben ülve kiskocsmákban étkeinket szép [szokásainkba ágyazva esszük tovább újabban már az agyvelő víziója macerái mint egy itt [felejtett jámbor kannibált agyvelő agyvérzés már régen meglett emberek voltunk kellően gyáva férfiak mikor a sarki [zajos kocsmában nem filozofálgattunk túl sokat benyomtunk bátorításul néhány felest tüdőre [kaptuk a büdös slukkot sfátylas tekintetekkel nem szólva egy mukkot öregedő cimboránk felé igen [tétován felvettük a kelletlen irányt holmi intenzívnek nevezett osztály folyosójára a riasztó [épület homlokzatán őszies színeiben lubickolt a mályva s csak szorongó tudatunk asszociálta [hozzá az alagsorban hátul egykedvűen kitaszigált merev testeket s néha motyogtunk [szesztestvérünk az agyvérzés
