Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov : Legendárium

Bemérhetem életünk végre.

Még annyi minden van előttünk, esetleg mégis kivándorlunk, ahogyan tervezte anyám.

„Farmon szeretne élni - mesélte -, nagytavak partján, indián mítoszok kellős közepében."

Unta a pétervári édent.

El is mentek terepszemlére, három hónap Amerikában.

Nem is kívánkoztak vissza.

„Fiacskáim ott másik világ van!" - repedezik a mosolya.

Fakul a kép, de átsugárzik, így is a mába, szíven üt és kísér immár a halálig.

Körülvesz, bűvöl mindenütt.

*A fényképeket, amelyek e furcsa, nagyapám esetében szokatlanul érzelmes vers indítékai lehettek, mintegy előhívták az elmosódó emlékekül, Léna nagymama megőrizte, és halála előtt kirakosgatva a megmaradt családi fotográfiákat, mint egy örökre félbemaradt leporellót, meg is mutatta nekem, és elmondta azt is, hogy nagyapám szülei tényleg „kacérkodtak" a kivándorlás gondolatával, de valami miatt kivártak, noha már árulták a birtokot is, igyekeztek minden ingatlanukat pénzzé tenni, jött a háború, amely teljességgel megváltoztatta életüket és más irányt vettek a dolgok. - Tatjána Bogdanova

2. A kerti szék

I.

A kerti szék most a lugasban, alkonyi fényben ellebeg, rajta ül anyám hátradőlve, hunyt arca lustán megremeg.

Hirtelen támad fel a szél, az öböl felől, sirályokat sodor magával, kápráztató hófehér látomásokat.

70

Egyszerre elsötétedik az ég, korom feketedik. Lombok közt nevet Ariel