Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Sigmond István: Sztrájkolni a mennyekben nem lehet; Csoportterápia; Többarcú nyomor
- Rendben van - mondta a pap hányán vannak?- Talán húszán, atyám, igen, annyian.- Jöjjenek el holnap délben a lakásomra, ott lakom, abban a házban, ahol egyházunk központja is van, keressenek meg, írok néhány sort ide, mutassák meg a kapusnak, meglátom, hogy addig mit tehetek. Még aznap délután összegyűltek a koldusok a templom előtti téren. Valahonnan szereztek seprűket, rongyokat, vizet. És nekifogtak kitakarítani a templom előtti teret. Felmosták a templom bejáratához vezető lépcsőket, az emberek megálltak és csodálkozva nézték a rongyokba tekert koldusokat, ilyesmit emberemlékezet óta senki sem látott. Az egyház központi épületéből is kijöttek sokan, onnan bámulták a hihetetlennek tűnő eseményt, az elképzelhetetlen csodát. Másnap délben 12 órakor a kapus elvezette a rongyos társaságot a főpap lakásához. Az öreg pap személyesen fogadta az érkezőket, leültette őket a lakásához tartozó imateremben.- A ruhák s a cipők a konyhában vannak előkészítve, majd válasszanak maguknak, amit akarnak. De előbb szeretném, hogy a Miatyánknak legalább egy részét megtanulnánk, mielőtt a ruhaválogatásra sor kerül.- Persze - mondta a szóvivő -, én valamikor tudtam a Miatyánkot, de menet közben az agyamból elpárolgott a szövegnek egy része. A többiek, azt hiszem, sosem imádkoztak, de kezeskedem érte, hogy megtanulják szívesen. És elnézést, atyám, látom ezt a hatalmas könyvtárat, olyan rég nem olvastam semmit, nem volna olyan kedves kölcsönadni nekem néhány könyvet, ahogy elolvastam őket, visszahozom, természetesen.- Nagyon szívesen - mondta a pap -, válasszon magának, ahányat akar. A volt kórista kiválasztott öt könyvet, s amikor később elmentek, magával vitte a szerzeményt. És megkezdődött a tanítás. A Miatyánk első sorait többször hangosan elismé- teltette velük, kórusban mondták fegyelmezetten, aztán a pap megkérte őket, hogy a kiosztott papírdarabokra írják le a megtanult szöveget, mindegyikük elvégezte valamikor a négy elemit, a betűkre még emlékeztek.- És most válasszuk ki a ruhákat - mondta a pap -, jöjjenek velem. - Magát pedig arra kérem - fordult a volt kóristához hogy javítsa ki a leírt szövegeket, biztosan lesz benne hiba bőven. Kivonultak a konyhába, ahol több kupacban elő voltak készítve a használt ruhák, de egyik sem volt szakadt, még foltozott sem, tiszták voltak, sőt illatosak. A lábbelik a fal mellett álltak felsorakozva, tisztára pucolva. És megkezdődött a válogatás. Mindenkinek jutott megfelelő méret, ruha is, cipő is, csak a ragyás képű nem keresgélt magának való öltözéket, nézte a papot.- Szeretnék négyszemközt beszélni magával - mondta a papnak -, átmehetnénk a szobába?- Persze - mondta a pap -, semmi akadálya. A ragyás képű intett néhány társának, s a pappal együtt átmentek a hálószobába.- Na, édesem - mondta a ragyás -, ne izguljon, rendben lesz minden. - Intett a társainak, azok lefogták a papot, leráncigálták róla a ruházatot, az ágy végéhez 67
