Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Kiss Benedek: Károgó téli ének; Öregkori csalogató; Anyám, én és a szárnyak; Árnyék és fény; Mintha; Mássz csak tovább!; Pünkösd havában

Hát én, legkisebbik 70 éves fiú, szaggassam-e még a vasbocskort? Nem lenne ideje már lezuhhintani vissza a Földre, hiszen az égigérő-fa sohasem éri el az eget ?

Mássz csak tovább, fiú, súgja egy angyal, hisz jó darabot haladtál már, s amikor végső sóhajtásodig érsz, ott találod a fa csúcsát.

Mássz csak tovább, öregember.

Pünkösd havában

Virágaival eljött Pünkösd, kihajtott az öreg diófa.

Egy éve már, hogy újra élek, de mintha élnék századok óta.

Pók ereszkedik le egy ágról, és most nem hoz balhiedelmet.

A levélrések közt vastag sugárban osztja a Nap az áldást, kegyelmet.

Megizmosodnak majd a hajtások, s mint tej a tőgyből, szűrődik a fény, s megterít hűssel a diófa alja, mikorra megkondul a dél.

S zokog lelkem a boldogságtól, mert a diók zöld gömbjei úgy hullámzanak a fejem fölött, mint egy galaxis csillagai.