Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Sigmond István: Ünnep van mindenütt : a mennyben, a földön, a föld alatt
néha odadobott neki egy-egy narancsot, amit kézcsókkal köszönt meg. Nem hiányzott Homok Klementina sem, akinek csak a beceneve volt ilyen nőies, ő maga nevének csak az első felét próbálta gyakorolni, közvetlen környezetében kevés sikerrel, kénytelen volt egy-egy fél éjszakát a közeli parkban tölteni, ahol igencsak folyt éjszakánként az élet. Ott ült közöttük Tanár úr is, aki valamikor tényleg tanár lehetett, mert olyan tudásnak volt a birtokában, amelyről a többieknek - kevés kivétellel - fogalmuk sem lehetett. Vastag Berci soronként mondta a Miatyánkot, a körülötte lévők kórusban ismételték a szöveget, egyesek persze csak tátogtak, azokat Vastag Berci megfenyegette, hogy nem fognak sokáig élni, erről ő, Vastag Berci kezeskedik. Az ikrek például ebbe a kategóriába estek, most éppen házon kívül voltak, egyikük fiú volt, másikuk lány, testvérek voltak ugyan, de együtt éltek, ezen többen megrökönyödtek, másoknak mindegy volt, csak amikor mindenki előtt üzekedtek, azt senki sem vette jónéven, nos, az ikrek később érkeztek, Vastag Berci ezúttal nem vállalta az előénekesi szerepet, az ikreknek el kellett mondaniuk a Miatyánkot és a Hiszekegyet is, persze egyetlenegy szót sem tudtak egyikből sem.- Ti sem éritek meg az öregkort - mondta Vastag Berci -, a szemetek ne szippantsák el előlünk a levegőt. Urfi sajátos szerepet töltött be ebben a közösségben, ha a föld alatt élő redves sarkúak eltetvesedett söpredékét egyáltalán közösségnek lehet nevezni, nos, Urfi csokornyakkendőben járt minduntalan, abban is aludt, viszont fel tudta mondani az európai országok fővárosát, és többször elmesélte, hogy a párizsi Louvre-ban Mona Lisa mosolya milyen érdekes hatást tett rá kétszer is. A Miatyánkot viszont ő sem tudta már.- Mona Lisának lőttek, fiam - jegyezte meg Vastag Berci.- Nem lehet, uram - vélte Urfi -, a lelkemben mindig ott marad, élve is, holtan is.- Semmi hasznod sem lesz belőle. - Vastag Berci soha senkivel sem értett egyet, bármiről is lett légyen szó. - A lelked visszakerül Istenhez, ott kiüresítik belőle a szennyet s bedobják a mennyei kukák egyikébe, Mona Lisa mosolyát meg kifüggesztik a mennyek kapujára, hogy a bejövök s a kimenők az idők végezetéig tudomásul vehessék, hogy a Fennvaló segítségével mire képes egy földi halandó, aki megteremtette ezt az egyedülálló csodát. Urfi, édesem, a mennyek kapuján nemsokára ott fog díszelegni az a mosoly. Urfi a Tanár úrral tudta csak megértetni magát, egymásnak adtak fel kultúrtörténeti kérdéseket, a többiek tátott szájjal hallgatták a számukra érthetetlen tudnivalók sokaságát, hogy például valamikor régen az ember embert is evett ezen a vidéken, azt aztán végképp nem akarták elhinni nekik, hogy egyes kórházakban új szívvel tudják kicserélni a megbetegedett régit, ezen aztán már csak röhögni lehetett. A mulatozás nem tartott sokáig, Vastag Berci egy nap elkezdett toporzékolni, erősen lihegett, és felüvöltött az égre, egy óra sem telt el, s az volt a gond, hogy Urfit hová temessék?- A csokornyakkendőjét megtartanám - mondta Tanár úr -, ha már Mona Lisáról nem fog többet beszélni soha senki sem.- Az élmény itt marad velünk, fiam - vélte Vastag Berci -, Isten simogatásá- nak a nyoma is itt látható az arcomon, s ha jól körülnézel, megláthatod, hogy a 27
