Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Fekete J. József: Kapuk

kent", hogy a remekbe szabott refrénnel lezárja a verset: „Fújjad, Monica, szívjad Monica, dőljön össze a filharmónia."

De ez még a közéleti reflexió visszfénye a költői életműben, amely egyre kevesebbet foglalkozik a monstre világtörténelem szereplőivel, csupán önnönmaga helyét igyekszik betölteni a történelemben és a világban. Egyre halkabb szavú, egyre bölcsebb gondolkodású költőként.

A kötet második és harmadik harmadában egymásba átelegyedve sorjáznak a szómágia és a szembesülés versei, szinte alig lehet kiemelni közülük néhányat, ugyanis az egyik kiemelt azonnal magával húz egy vagy több másikat. A versteremtés lendülete és a versélménnyel szembesülés párhuzamos érvényesülésének talán legszemléletesebb példája a Schéner Mihálynak s minden betyárnak ajánlott Bettyárdall, a Würtz Adám emlékére írt Zsivány II., a hvari élményből táplálkozó, Tengerre néz ki ablakom, s a legelején említést érdemlő, a kötet címét is adó Ne félj, ne félts.

Más szempontok szerint más versek válnának előcitálhatóvá, és lényegében a kötet minden költeménye valami módon példaértékű: a Piros-fekete körhinta ezért, a Tuborg csapolt sör azért, a homok-mandala meg éppenséggel amazért. Az én értelmezésemben a kötet kettős fókuszpontja a következő verssorokban élesedik ki leginkább: „áll egy ember / áll magában / itt áll / a tükör előtt / századvég / ezredvég / ír sír" (levélféle), illetve: „Ne félj, ne félts, / de én is / féltek és félek: / fehér ingben, fogvacogva s / fogcsikorgatva itt állok: csoda. / Ökölbe szorított kézzel, itt állok / tűnődve, tündökölve. / Belédfogódzom e fóldrengéses / világban, nézlek: virág, / téged tanulunk virág: / virágnézetünk alapjait." (Ne félj, ne félts)

44