Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Fekete J. József: Kapuk
és morális előzményeit, és azok vállalását. A kötet a megidézett nevek tekintetében kecskeméti művészeti kislexikon tervezeteként is olvasható, a Forrás folyóirat vonzáskörébe tartozó alkotók, írók, tudósok, képzőművészek nevei sorjáznak a versekben, némelyeket csupán említ, feljegyez a költő, másoknak egy vagy több verset is szentel, s így olyan művészi koncepciót teljesít ki, amelyben a saját poétikája mellé felsorakoztatja az alkotótársak munkájának egyéni olvasatát. Az ezüst több szempontból is összegező jellegű gyűjtemény. A kötetből kapu nyílik szinte minden korábbi Pintér-kötet versvilágára, a motívumok, a képalkotó eljárások, a poétikai építkezés irányai és arányai, a gyermekkorban megtestesülő, a vágánsköltészet bukolikájában kifejezést nyerő múlt idealizálása, a jelen- és jövőféltés indulatos kifakadásai, a szellemi, erkölcsi és poétikai higiéné igénye, a dolgokhoz, emberekhez közelhajolás szándéka szálazza itt egybe a korábbi verseskötetekben felmutatottakat. Ugyanakkor az ezüst nem egyszerű versgyűjtemény. A költemények olvasata mellett ugyanis a kötetnek is van saját olvasata és intenzitása, amit a belső szervezettség, a címek, alcímek, ciklusok, utalások, értelmezések, motívumok, hangsúlyok, képek és metaforák egymásba hatoló kapcsolódása teremt meg. Virágnézetünk alapjai3 Válogatott verseinek gyűjteményén túl (Fehéringes foglyok, 1998) Pintér Lajos továbbra is a poézis mibenléte iránt tapogatózott, fürkészett, kutatott, a lét teljes megélése nyelvi kifejezésének lehetőségeit méricskélte, mintha arra lett volna kíváncsi, hogy pányva nélkül meddig bírja a vers. Mennyire oldozhatja el magától, hogy a szó még vers maradjon, illetve mennyire oldozhatja föl a poétikai szabályok alól, hogy a mondat még versként működjön. A költőben talán ez a legméltányolandóbb, hogy folytonos kétellyel viszonyul alkotásához, annak tárgyához és annak módszeréhez. Pintér Lajos esetében a béklyójától oldott vers képtelen eltávolodni az őt létrehozó lírai éntől, vagyis a lírai én a játszma nyertese, ugyanakkor a poétikai szabályokat fölülírja az önnön testéhez saját formát kereső költemény. Pintér Lajos költészete olyan széttartó erő- és irányvonalak összefogási kísérletét példázza, amelyek divergenciája akár ki is olthatná az egymásnak feszülő hatótényezőket, érzelmi, értelmi, formai mezőket, és megsemmisíthetné a versből támadó impulzusokat, önmaguk körébe szólítaná és szorítaná a költeményeket, amelyek ily módon fekete lyukként tűnnének el a szemhatárról, magukba szippantva és egyneműsítve megsemmisítenék a szó és az akarás között ívelő bipoláris feszültséget. 2002-es kötetének címe, ami a könyv fülszövege szerint azonos a 3x13 vers (én 39 helyett 44 szövegegységet számoltam a kötetben, és közülük lényegében csupán egy nem minősül versnek), szóval valamennyi vers közül az utolsó tárgyrag nélküli zárósorával azonos a köteteim, ami már magában eleve feszültségteremtő, hiszen egyéb helyeken, például tankönyvek címében inkább elképzelhető, mint egy verseskötet élén, az a cím, hogy Világnézetünk alapjai, de itt egy betűnyi eltolódás mindent fölborít, hiszen a verseskötet címe a 3 Pintér Lajos: Virágnézetünk alapjai. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2002. 41
