Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem

édesapám fogadja. Nagy tél lévén, valamennyien vastag kabátban, kucsmában, csizmában.

Csernus dédapámról keveset tudok, csak azt, hogy korai özvegységre jutott, és egyedül, ezt követően is példásan nevelte népes családját, érdekes jelenség volt, mert mindig hófehér lenge paraszti öltözetben járt. O is mintaszerűen vezette gazdaságát, az első cséplőgépe neki volt a térségben. Katona Imre említ egy adalékot: „Apám többször is említette - édesapja korabeli csongrádi állatorvos -, hogy Csongrádon két igazán okos parasztember van. Kása Pista (a politikus, az én „gyűjtőm") és Csernus (az O keresztnevére már nem emlékszem)." Ez a Csernus Feri bátyám, nagyapám testvére, vagy annak apja, dédapám, Csernus István lehet, a fehér bő gatyás, lobogó fehér inges özvegy.

Említést érdemel ónagymamátok, Deák Rozália is, akiről a feljegyzés tartalmazza, hogy ikertestvére volt, aki meghalt, íme, nemcsak az anyai, hanem az apai ágon is ikerszülős.

Nevével kelt kíváncsiságot Pap Joahim óapátok. Utónévkönyvben ebben az írásformában ma nem szerepel (hanem: Joachim, Joáhim, Joakim). Héber eredetű keresztnév. Törőcsik Mari színésznő apját is Joachimnak hívták: Törőcsik Joachim, ő volt az első orosztanárom, így ez a név nem idegenszerű a fülemnek. Joachim és Anna tudtommal Szűz Mária szüleinek neve.

Nem tudom, mit gondoljak Pap Joahimról. Zsidó ősömnek mondanám. Katona Imre azt írja: „Régen több ószövetségi nevet adtak, mint ma, különösen a székelyek, ill. a kálvinisták. De volt olyan pap is, aki csak olyan nevet volt hajlandó adni, amely napon a csecsemő született. Nem hiszem, hogy felmenőd zsidó lett volna, hiszen még protestáns és katolikus is ritkán házasodott össze."

Ki Ő, ez a titokzatos 19. századi zsidó vagy székely ős? Nem tudom, a családi emlékezetben felmerült, hogy a Csernus család aradi, lehet, hogy ez az ág hozta Aradról székelységét vagy zsidóságát? Joahim bácsi gyerek volt, amikor a Marosmenti Aradon kivégezték a vértanúkat, de az O apja, óapám lehet, hogy ott élt, hírt hallott felőle, s mélyen megrázta e hír.

Magyarság? Szerbség? Tótság? Svábság? Zsidóság? Paraszt? Vasutas? Értelmiségi? Én tizennyolc éves koromig éltem Csongrádon, 1953 és 1971 között, de soha semmilyen előítéletes vagy gyűlölködő mondatot nem hallottam senkitől. A köznép felemelő és hősi békeszeretetét, toleranciáját láttam. Akaratlan, magától értetődő toleranciáját. Azt kellett látnom és azt kell mondanom, hogy a köznép békeszerető és békepárti. Gyűlölködést és háborút csak rossz politika, rossz hatalom hoz rá, kényszerít rá.

És még egy érdekes ember ezen az ágon. Kása Lucza, üknagyanyám, szépnagyanyátok. Csernus Feri bácsi felesége, Teri néni hívott egyszer félre és súgta fülembe ma is borzongással testében, és úgy, mint aki óriási titkot árul el, Kása Lucza boszorkány volt!

Elmondom, a Kása-sír ma is áll különben a csongrádi temetőben. A temetőkapun belépve balról az első sírhely, a temető első sírhelyében nyugszik talán Lucza mama is. Én pedig nem titkot súgva, hanem büszkeséggel mondom, hogy a boszorkány ükunokája vagyok.

16