Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem

telek, amely édesanyátoknak nevet adott, őseiteknek életformát és röghöz kötődő megélhetést. Lehet, hogy épp ez az „osztrák rög" kötötte a magyarsághoz dédnagymamátokat, Lakner Máriát.

A Ti kutatásotokra vár, hogy Várbalogon ez a majorsági telkes gazdálkodás mikor alakult ki. Előtte a család, föltételezem, ha nem is a századokkal mért vándorlások keretei szerint, de a kisebb költözködések szerint a Hanság, a „hány", a Kisalföld más tereit is belakta.

A mai városodási, centrumkereső igazgatási világ pedig azt eredményezi, hogy Várbalog Jánossomorjával s másokkal egyetlen nagy mosonmagyaróvári térséggé fejlődik.

Lassan köszönjünk el a Kisalföldtől, a Hanságtól, tudjuk, hogy a Rába, Rábca ezen öntésterülete, ingoványa, lápvilága, tőzegvilága a középkorban is magyarok lakta vidék volt. Katolikus templomos településekkel. A török után kezdődött újra élete. Katona Imre, ahogy leveleiben megfigyelem, a török utáni időket, bár a kifejezést használni nem szokta, mintegy „második honfoglalás"-ként kezeli. A török után biztosan visszaszivárgott az egykori magyar őslakosság, lakatlan vidékeire beszivárgott a bajor-osztrák népesség, s a 17. század végére már lassan ki is alakult az a településforma, amely máig meghatározza településeinek arculatát: a majorsági telkesjobbágyi gazdálkodás.

A 20. század közepének szövetkezetesítése sem sokat változtatott ezen életformán, termelési formán.

A feudális jobbágyság formáját a szocialista jobbágyság formája váltotta fel, amelynek végső célja, humanizmusa csak annyi volt, hogy az olcsó munkaerőt helyben megtartsa, és reprodukálódásához elégséges életkörülményeit megteremtse. E világnak vége, csak most meg nehogy a kapitalista jobbágyság világa következzék. Ahol az ember megint csak nem több olcsón dolgozó munkaerőnél. Ebből a zsákutcás fejlődésből kellene nemcsak e térségnek, hisz ez a térség még épp a legfejlettebbek közül való, hanem az egész országnak is kitörnie, s a szerves polgári fejlődés útjára lépnie. Ez persze nem családtörténet, de történet, mely kívülről életünknek keretet ad, sorsunkra ránehezedik, vagy szerencsésen: életünket kiteljesíteni segíti.

Az lesz majd harmadik honfoglalásunk.

Egyetlen mozzanat még anyai családfátok szemrevételekor. Nagyszüleitek: József és Mária, bibliai nevek, mint Jézus szüleié. Ez nem szociológiája a családnak, hanem apró költészete.

S most Várbalogról érkezzünk el Csongrádra, melyhez családotok apai ága köt benneteket, s melyről persze épp ezért több a személyes élményem, talán ismeretem is. Történetét most újraolvasva mégis azt kell látnom, a képlet kegyetlenül egyszerű. Évszázadok óta lakott táj, hiszen paradicsomi táj, folyók térsége: Tiszáé, Körösé, termőföldé, halászóhelyeké. Csongrád térségére esik ősidőktől a tiszai révátkelés helye, ez a népvándorlás és kezdetleges kereskedelem középpontjába is állítja. A hunok, a belső-ázsiai nép birodalma, akik ellen a kínaiak a nagy falat építeni kezdték, a hunok birodalma eddig ér. A 433-453 között uralkodó hun király, Attila birodalmának központját e tájra teszi a népi emlékezet. A hármas koporsóba temetett hun király koporsóját erre keresi a roman7