Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem
Először Várbalog felé kanyarodnék, édesanyátok vidékére. Hiszen arról tudok kevesebbet. Ott tudok gyorsabb léptekkel lépdelni. A Nyugat-Dunántúl ma is Bécs kapuja. A régebbi múltban is az volt, ott a mai képzeletünkben szabályozott, de valójában szabadon zúduló Duna, ott a Hanság lápvilága. Termőterületet a megáradt folyóktól kellett szerezni, foglalkozást a lápvilág törvényei szerint választani: rákászatot, halászatot, gyékénymívességet. Nemcsak Bécs kapuja, hanem Bécs legelője is volt ez a lápvilág, az itt termesztett, kaszált széna Bécs felé fuvarozása adta az egyik legjellemzőbb megélhetési formát. Határvidék is volt, Kelet és Nyugat határa. A német és a magyar világ, a német és a török világ ütközési és találkozási pontja is. Édesanyátok magáról úgy tudja, hogy besenyő, Katona Imre professzorunk is ránézett és azt mondta: besenyő arc. Alacsony termet, széles arc, barna-fekete színek, mondotta. S levelében még azt is hozzátette, ez a mongol-mongoloid típus a honfoglaláskor a Dunántúlon a népesség 20%-át jelentette. A mai magyar nemzetben az arányuk 1-2%, és mind nők. Tudniillik a mongol típus gracilis, nálunk nincs a férfiak közt. írja a tanár úr. Jó lenne tudni, mi az a gracilis2, majd Ti biztosan tudni fogjátok. Én csak azt tudom, hogy ezt a mongol jegyet felfedezni véltem anyai nagyapátokban is, Major Józsefben. És csecsemőkorotokban bennetek is. Mind a négy Major fiúunoka csecsemőkorában emlékeztetett engem a Major nagypapára, valamennyiőtök szeme olyan vágott volt, mintha Kínából vagy Koreából vagy Mongóliából épp most csöppentetek volna ide. Ma már, az évek múlásával, ezt az anyai és anyai nagyszülői jegyet nem látom rajtatok. A besenyő népnek máskülönben a magyarokkal nagyjából azonos a vándorlási útvonala. Történészek között megoszlik a vélemény, hogy épp a besenyők támadása elől menekült Nyugatra a magyarság, az időszámításunk szerinti 463 és 896 közötti időben, vagy pedig egymással párhuzamosan, összeolvadván, szétválván, a Nyugatra vándorló népek országútján. A besenyők mindenesetre a IX. századig a Kaszpi-tenger partján élő nép volt, Nyugatra vándoroltak, mint a magyarság, és ezt a vándorlási folyamatot az orosz törzsek támadása is siettette. Az Árpád- házi királyok idején határőrvidékeken telepedtek le nagyobb csoportban. Előbb talán a Kárpátoktól délre, majd pedig délről Nyugat-Dunántúlra telepedvén. Ha ma Besenyőország nincsen is, besenyő nyelv nincs is, ringató bölcsőjük mégis egyaránt a Kaszpi-tenger és a Kárpát-medence. A család emlékezete ezt az ágat, ezt az arcot egyik anyai dédnagymamátokhoz köti, akinek a neve Rácz Irma volt. S lám lehet, hiszen nevében hordozhatja azt a vándorutat is, amelyet e népcsoport a déli vidéktől, a rácokkal, szerbekkel érintkezéstől a Nyugatra telepedésig megtett. Akiről az emlékezet számon tartotta, hogy Délről jött telepes, az nevében is megkaphatta előbb a rác melléknevet, majd a Rácz nevet. Anyai nagyapátok, Major József és annak ikertestvére, Major Győző (Viktor) kiskorotokban meghaltak. Nem tudom, mennyire emlékeztek vonásaikra. Mint 2 Katona Imre magyarázata: gracilis: az embertanban az alkatra - kecses, finom, kissé nőies, gyermeki -, ellentétes vele a markáns. 5
