Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János

tarifát, majd egyre nagyobb sorközökkel gépelt. Addig mentem a két ellentétes karakterű szöveggel, míg kezdtem érezni megvetését a vallásos és a verista szövegek miatt.- Miként élted és éled meg a különbséget íróként a tárgyszerű művészeti szövegek és a szépirodalom között?- Az írás egy nagyon különös dolog. Komoly munka. De öröm is. Olyan, mint egy afrodiziákum vagy egy nem káros narkotikum. A különbséget a művészeti írás és a szépírás között régóta érzem. Az előbbi is izgalmas, de sokszor rutinszerű, könyökből megy. A szépírás zavarba ejtő, sokszor gyomorszorító, de eufórikus állapotba juttat. Néha varázslatos. Szorongást old, néha kelt, de inkább old. Számomra nem fontos a pontos definíció, hogy mi a szépírás. A fiacskám még nem volt tizenöt, amikor ez a párhuzamos menet zajlott. Én az ágyban vagy a kertben írtam. Gyakran bejött a hálószobába, rám nézett, és azt mondta: Mama, most ugye a könyvedet írod? Látta az arcomon, azt a sajátos, megnevezhetetlen kifejezést. Nem mondanám, hogy egyenesen Boldog Ludovica Alberoni, vagy Bernini Szent Terézének bódulatát, élvezetét sugárzó arckifejezésével volt ekvivalens az arcom, de valami effélét tükrözött.- Miként kerültek kiadásra a regényeid, és mi lett a sorsuk?- Mint mondtam, az első a Vetkőztetik a menyasszonyt (eredetileg: Agyban, tükörben címmel), csak úgy elkezdődött. Persze nem zárok ki valamilyen tudattalan tényezőt, amiről nem tudok. Például, hogy esetleg a kezdés közel állt apám halálának az időpontjához. Csak harminc évvel később. De nem tudom a dátumot, csak azt, hogy már meleg volt. Több mint négy évig írtam. Az első három rész folyóiratban 2002-ben jelent meg. Hizsnyai Zoltán szerkesztésében. Senki nem olvasta el időben. Esterházy Péternek is küldtem egy nagyobb egységet. Egy-két képeslapon biztatott. Biztosan megvan a dátum pontosan. Amikor kész lettem, elküldtem a Magvetőnek. Azt mondták, hogy ne gondoljam magam írónak, és nem fog soha megjelenni a szövegem. Mondtam, hogy de, én akarom. Legalább visszaadták a kinyomtatott szöveghalmot. Hatszor, hétszer nyomtattam ki. Maga a könyv 2005-ben jelent meg, Mészáros Sándor gondozásában. A Havazás - Hóbandázs megtetszett Csehy Zoltán klasszika-filológusnak, és még a könyv megjelenése előtt kijött a Kalligram folyóiratban, majd egy szép kis művészkönyv lett belőle. Szívemhez nagyon közel áll.

A Szerelem és gyászdal, 66 epizód című könyvemet Pályi András szerkesztette. Ezt is azonnal írni kezdtem, mikor készen lett a Hóbandázs. És így vagyok most is. Egy éve meghalt az édesanyám. Nem sokkal a halála után elkezdtem írni róla Mórt saeson munkacímmel. Azóta, meg korábban is, mindenben írás-alapanyagot kerestem. Ment a tévében a Veszedelmes viszonyok, azonnal visszaírtam irodalommá, már ha ez nem tűnik túl nagyképűnek. Ha megfogott valami, megírtam. Ha untam egy helyzetet, kerestem valami használhatót. Egy tikkadt vacsora után, egy orvosnő szobájában szentek felsorolását találtam. Megírtam. A Havazás - Hóbandázs szövegébe betettem egy-egy Nagy László sort. A Havon delelő szivárvány című művéből. Azt hitték, Esterházyt rakosgatom, pedig az a költőé volt. E. P.-től a „só" és „petrezselyem" maradt, meg a „lavór". S az izgalom, hogy Weöres sora besimul-e az erotikus szövegrészembe, vagy kiveti azt.- Általában alig vesszük figyelembe, hogy ki egy könyvnek a szerkesztője. Te másként vagy ezzel, hiszen mindig elmondod, hogy ki volt a szerkesztő, másrészt elmondásod szerint hadilábon állsz a szerkesztéssel. Hogy van ez?- A szerkesztés inkább egyfajta javítás volt. Talán udvariasságból említettem meg őket. Hizsnyai egy-két szót akart javítani. Pályi inkább baráti és grammatikai tanácsokat adott. Csehy semmit. A menyasszonynál kihúzták a filmbetéteket. Volt benne vagy tizenkettő.

94