Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Buda Ferenc: Rémálom I., Rémálom II., Rímuralom; Ni; Négysorosok; Világ-töredékek; Ennyi
[Záradék] Netán ha bárki reám morogna: nem leszek én a ti károtokra. Legfeljebb teszek a kánonokra, királyotokra s a kánotokra. Lelke rajta, ki divatra bámul: amit feldobnak, az mind aláhull. Nekem épp elég, ha nagy vagányul lekacsint reám Arany tanár úr. Ni Ni: a farkas csillag a hajnal közeledtével hova nyargal! Az álommadarak hazaszállnak, s ibolyára fakulnak az árnyak. Haloványul fenn a kométa, de ocsúdik lenn a poéta, vad ugarfóld szarmata halmán veri hátát harmat a szalmán. Tudom én: sántáivá kalimpálnak soraim: kajla e rímpár, s fene furcsán cseng, ha kimondom: heverészek szarmata dombon. De, zord kritikus, tekints el a pörtől: teleszubjektívum a költő, hát le ne szúrja tollad az árvát, ha csokorba szedne szivárványt csudafűvel, vadrucaszárnnyal, csacsifarkat sásbuzogánnyal, s ha sosemvolt hangokat ébreszt, azt, hogy mi a célja, ne kérdezd igazából nincs magyarázat. Fütyörész a rigó s fuvolázgat, kismacska miákol, bari béget, s fon a költő tarka igéket.
