Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Gazsó Dániel: Föld alatt s föld felett, Szelmencen zajlik az élet

„Csütörtök este tízkor keltettek fel, hogy hívnak, mit láttam. Mondom nekik, hogy itt családos emberek élnek, akik egész nap dolgoznak, és korán reggel kell felkelniük. Talán jó estét, vagy valami! Egyébként mindenki tudta, látta, hogy csinálják, de senkit nem érdekelt" - mondta Veres József.

Az SZBU megjelenésének másnapján, augusztus 17-én délelőtt Kisszelmenc három óra hosszat le volt zárva, de nem a már megszokott oldalról, hanem Palágykomoróc irányából. A falu másik végén, a határ menti övezetben ásatást rendeltek el, mivel az alagút másik végét nem találták meg. Mint kiderült, nem is találhatták, mert a határig nem jutott el. A 3-as számú házat a rendőrség folyamatos megfigyelés alatt tartja, azt legalább két egyenruhás figyeli éjt nappallá téve. Augusztus 29-én ugyan ideiglenesen kinyitották a bejárati ajtaját, hogy a bolttulajdonosok kipakolhassák féltett árucikkeiket, de még aznap újra bezárták, az ajtóra ragasztott hivatalos nyilatkozatot lepecsételték, de az ügyet nem zárták le: úgy tűnik, a fentiekben felvetett kérdésekre a hivatalos szervek sem találtak még válaszokat.

Mindeközben a faluban megjelent a sajtó. Nekik sem nyilatkoztak sokan, talán a legtöbb információt az Európa bolt szomszédságában, a 2-esben lakó házaspártól kapták az újságírók. Ott él Fekete Karcsi és felesége, Aliz, „aki akkor is beszél, ha nem kérdezik". Mind a ketten munkanélküliek, a falubeliek segítsége nélkül nem is tudnák télen fűteni a lelakott parasztházat, ahová hivatalosan be sincsenek jelentve. Nekik nincs sok vesztenivalójuk, és a zöldfülű újságírókban nem láttak veszélyt, csak pénzszerzési lehetőséget.

„Karcsi ment hazafelé, azt leállították az úton a riporterek. Kérdik tőle: mit tud az alagútról? - azt mondta, hogy mindent, de nem ingyen, hanem egy ötösért. Azok meg Szlovákiából jöttek, azt nem öt hrivnyát, hanem öteuróst adtak neki. Mikor meg az ukrán kérdezett tőle, attól már rögtön öt eurót kért, de az csak húsz hrivnyát adott neki. Aztán ahogy hazaér, látja, hogy az asszony, aki ott kolimolt [fusizott] egész nap a ház előtt, üvöltözik a riporterekkel. Azt ő meg nem érti, hogy hogyan lehet, hogy az asszony máris összeveszett velük, mikor ő meg keresett rajtuk. Az alagútról nem lehet tudni semmit. Azt sem, hogy miért fedezték föl most. Az, hogy beszakadt a teteje, azt is valószínű, Aliz találta ki, aztán megjelent az újságban" - összegezte az eseményeket Tóth Róbert.

„Valahol azt írták, hogy a szélső háznak a tulajdonosa jelentette, hogy neki megszállt az udvara. Az se igaz! Hát Szerjózsának mi szállt meg? A löttyedt fasza, az szállt meg! Ott semmi nem szállt meg! Addig el sem ment az alagút! A Karcsiéknál viszont meg volt süllyedve a kert. Azt a saját szememmel láttam, de nem most süllyedt meg, hanem évekkel ezelőtt" - világosított fel Rajkó Béla.

„Én Sislócon dolgoztam, és akkor csengetnek nekem, hogy hallod, mi újság Szelmencben? Hát megtalálták az alagutat! Mi nem tudtunk semmiről. Mikor múlt szombaton [augusztus 25-én] voltunk odaát, a mátyóci falunapon, akkor beszéltünk a nagyszelmenciekkel is. Ok sem tudtak többet, mint Budapesten, csak ami a sajtóban megjelent. Az biztos, hogy nincs meg az alagút másik vége" - így Mitro Ambrus.

Pár nap kérdezősködés után kételkedni kezdtem abban is, amit addig tudni véltem. Az Európa nevű üzlet gyors felépülésének körülményeit, a tulajdonosok

87