Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok

ságról, csalásról. Nincs ezen mit csodálkozni, hisz az irodalmat is emberek teremik, akik olykor gyengék, hataloméhesek, pénzsóvárak, nőcsábászok, alkoholisták, irigyek, hiúak, kicsinyesek, önzők stb. A regény az emberről szól, a filológiai regény a művészetekben, az irodalomban élő emberről. Rendkívül olvasmányos és tanulságos Kosztolányiné esete Bécsben, aki elszólja magát óvatlanul, hogy mit is gondol férje valójában a Pardoncikkekről. Amint az az eset is, ahogy Kosztolányi meg akarja szerezni Babits támogatását a pamflethez, hívó szavakat épít be, már a címmel is (ld. Babits Az írástudók árulása), s a cikket követő vitában Babits kihátrál Kosztolányi mögül. Az Esti Kornél énekének zseniális sorait („Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység / és mily tömör a hígság / és mily komor a vígság.") Babitsnak az Esti Kornélról írott elmarasztaló megjegyzése ihlette: „Néha majdnem mindegy, miről beszél; szívesen megbocsátjuk pózait, észre sem vesszük koronkénti híg- ságát..." Erre válaszolt Kosztolányi az Esti Kornél énekével, s majd az Ellenvélemény című cikkével: „Csak eszközeink vannak, céljaink nincsenek. Minthogy pedig céljaink nincsenek, az eszközöket tökéletesítjük, azokat emeljük céllá."

(Balassi Kiadó, 2012)

108