Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok

költőt, hanem a regényírót is. Nem lenne tehát eretnek gondolat az Ady-Kosztolányi- kapcsolat - a fiatalabb költő lázadása a beérkezett költőtárs és annak kultusza ellen - pszichoanalitikus interpretációja sem, Veres András azonban a klasszikus irodalomtörténeti módszert választotta, a filológia következetességét. Kellett ehhez bizonyos bátorság, hisz ő is tudja jól, ma az irodalomelmélet valamely irányzatának interpretációja számít igazi irodalomtörténészi teljesítménynek.

Az írástudatlanok árulása kétségkívül súlyos kijelentéseket tartalmaz, indokolt tehát az életrajzi, politika- és poétikatörténeti kontextus, amelybe belehelyeződik a huszonhárom év története. A különvélemény nem csinál titkot abból, mi volt az inspiráló ok: az Ady- kultusz. Kosztolányi kegyetlen nyíltsággal beszél a „vallásról", a „mítoszról". Arról, hogy hogyan tűntek fel sorra „Ady bibliamagyarázói", hogy „Délelőtt Ady-matinék voltak, délután Ady-délutánok, este Ady-esték." A politika természetesen kisajátította Adyt: „Szemünkre lobbantották, miért nem követjük »Ady Endre tanait« s »miért nem váltjuk azonnal valósággá«. Általában nem múlt nap, hogy ne nyilatkozott volna valaki, aki nálunk irodalomról nyilatkozni szokott: egy képviselő, egy államtitkár, egy püspök, egy vezérigazgató vagy egy bankár." A pamflet műfaja megengedi a túlzást, az iróniát, a gúnyt, Kosztolányi él is vele. A legellenszenvesebb számára Ady küldetéstudata, messianizmusa és ebből fakadó politikai költészete. A homo aestheticus áll szembe itt is a homo morálissal. Ez a gyökeres ellenszenv magyarázza túlzó értékítéletét is: „Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárca-rovatába, vagy a Galieli-kör március 15-iki ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi EmilZeZ, aki ezen a napon csengőbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki." Nincs Ady költészetének olyan szegmense, amit ne illetne súlyos kritika. A pamfletszerző kijelenti, hogy a költőtársnak nincs ízlése, a Léda-versekről, hogy „vidékies trubadúrhangja", szegényesek a művészi eszközei, „iskolát nem teremtett, nincsenek tanítványai, követői". És a legsúlyosabb: „Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest, művészileg idétlent és modorost. Mégis jelentős tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven verssel, amely pályája szerencsés termésének köszönhető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Arany, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között." Zseniálisan gyilkos megállapítás.

Elemző magyarázatot a múlt adhatott csak a súlyos vádak értelmezéséhez, Veres András tehát visszanyúlt a múltba, az Ady-Kosztolányi-kapcsolat kezdetéhez. Szisztematikusan feltárta e történet minden rezdülését, eseményét, vonulatát és szereplőinek egymáshoz való viszonyulását. Bizony, az írók, költők, az irodalmárok is emberek. A hántás, a gonoszkodás, a törlesztés, a pozicionálás motivációja olvasható a konfliktus első, nyilvánvaló dokumentumából, Adynak Kosztolányi Négy fal között című, korai kötetéről írott kritikájában. Ady elhatárolódó és lesajnáló kijelentésében („ő irodalmi író") nyilvánvaló a distancia: van a valóságra, az életre és van a műre, a művészetre magára reflektáló irodalom. Ezt ilyen mondatokkal támasztja alá: „A szerelme is halálos álom, s fogadok bármi pénzbe, hogy hús-vér asszony nincs egyetlen szerelmes verse mögött sem. [...] Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat." S hogy elég mély legyen a szúrás, Kosztolányit Szász Károllyal rokonítja. (Amint majd a pamfletben Kosztolányi Adyt Ábrányi Emillel, korának jelentéktelen rímfaragójával.)

Persze, a másik oldalon is megvan a fegyverzet, csak talán kifinomultabb, elegánsabb. A Babits-Kosztolányi-Juhász Gyula-levelezés arról tanúskodik, hogy az Új versekkel beérkezett, az őket megelőző Ady nem egyszerűen konkurencia. Az utálkozást, a gyűlöletet alapvető esztétikai, világképi különbségek is magyarázzák. Kosztolányi így ír Babitsnak 1908-ban: „...a hájfejű burzsoák fejébe még mindig nem fér be, hogy több modern költő is van. Egyet szükségből, gúnyból udvari bohócul szerződtettek: Ady Endrét. A többiről csak kénytelen-kelletlen vesznek tudomást." Kosztolányi, aki egy időben A Hét és a Magyar

105