Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Lengyel András: Egon Schiele, avagy a bécsi modernizmus strukturális disszonanciái: Egy kiállítási katalógus margójára

égbolttal és kicsi, kancsal csillagokkal, vagy a szemem tikkel, nem csoda,

mert ahonnan elfordulsz, ott lesz mindig a mostoha oldal, s mire rájössz, hogy semmi sem csillan okkal, visszakuporodni nincs hova.

Szakadjon

Ne függjön egyetlen szálon, ne vékonyodjék, ne is széled- jen szét maga körül, ne adja magát könnyen az élet,

ne múljon a vakszerencsén, ne bízzon a véletlenben, ne reménykedjen körülményekben senki érett ember,

ne hagyja magát a sorsra, ne higgyen dajkameséknek, lelkén egy cseppet se köny- nyítsen, ne akarjon esélyt,

ne vágyjon békére, ne is nyugodjék a lélek, szakadjon, ha kell, de verhessen tovább a szív, mindegy, hogy szabad

vagy nem.

Könnyebben költözik

Napról napra egyre könnyebb cipelni, s percről percre kevesebb percig ennyi a súly, a szerelem, miből eltűnt a személy, mint sárgult papírról a tinta.

A szívkamrában csak repedések és néhány szívósabb kaparás maradt